Jól vagyok, csak kicsit szétszórva.

Megmondom  őszíntén semmire sincs időm, se a fiúra akiről múltkor beszéltem, sem a lassan már nem is létezői barátaimra, ismerőseimre. És ennek igencsak egyszerű okai vannak.

Munka, munka, munka

Megérte a fáradozás, és hogy most ezt a munkahelyemet komolyan vettem, mert a múlt hónap elejétől irodavezető lettem, és még azt is meglebegtették előttem, hogy előbb utóbb saját irodám is lehet. Szóval a szokásos saját munkámon felül a többiek munkáját is ellenőriznem kell, valamint én osztom be a feladatokat, hogy ki mivel foglalkozzon. Az elején kicsit stresszesnek éreztem, nem is ment annyira gördülékenyen, lassúnak éreztem magam, de szerencsére a főnököm is bízott bennem és én is belerázódtam, úgy érzem legalábbis. És ráadásul vannak akik kifejtették, hogy örülnek, hogy én kaptam a feladatot. Az előző kolléganő azonnali felmondással távozott, mert valahol külföldön hiretelen ő kellett, így a betanulási időm sem igazán volt az új feladatokhoz, így sokszor kellett túlóráznom (még most is), hogy minnél hamarabb belerázódjak, egyrészt úgy érzem a munka is elvárta, hogy tovább maradjak, másrészt magam miatt is magamtól is maradtam, hogy minnél többet tanulhassak és gyakorolhassam. Örülök, hogy engem választottak.

És ami szintén jól esik, hogy anyagilag is egyértelműen jól jártam :) Jobban kijövök a pénzemből, sőt ha majd végre lesz rá időm, többet költhetek magamra :D