Mennyi idő múlva is? Lassan fél éve, hogy legutóbb hallattam magamról. Bár van akivel innen ismerkedtem meg és gyakrabban tartjuk a kapcsolatot, de sajnos ezek a levélváltások is ritkulnak.

A blogom címe alapján, és az elmúlt évek tapasztalata is azt mutatja, hogy a velem történtekre kellene koncentrálnom. Hát akkor fussunk végig a történteken.

Van most barátom, hónapok óta együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást, sokat foglalkozik velem, de még nem költöztünk össze, korábbi tapasztalatok alapján ezt nem is szeretném elsietni. Szerencsére most egész jól megállok a saját lábamon, így egyelőre nem szeretném ezt erőltetni.

Legutóbb írtam, hogy az új beosztásom alapján többet költhetek magamra, ez igaz is lenne, ha lenne erre időm, sokszor még otthon is munkahelyi ügyeket kell intéznem, szinte egész nap a géphez vagyok kötve, nagyon sok a munkám, és nem látom, hogy egyszer vége lenne, bár most kicsit jobb a kedvem, kezd elkapni az ünnepi hangulat, kicsit a közérzetem is jobb.

Sajnos vagy nem sajnos -azért írom, így mert vannak akik örülnek neki- ennek az életmódnaka  folyományaként önmagamhoz képest is nagyon durván meghíztam. Mindezt úgy, hogy nyár elején volt egy komolyabb rosszullétem, ami után korházba is kerültem, felmerült a gyanuja, hogy esetleg cukorbeteg is vagyok. A korházban alég komoly fogyókúrára fogtak, amit tartanom kellett volna azután is, hogy kiengedtek, mely sajnos nem tartott túl sokáig, a kontrolra járást is kezdtem elhanyagolni, volt hogy fel is hívott az orvos, miért nem megyek vissza. A lényeg, hogy kiderült, nem vagyok cukorbeteg, bár súlyosan el vagyok hízva, és ha nem változtatok, komoly egészségügyi következményei lehetnek, és a cukorbetegségnek is fennáll a magas kockázata. A lényeg, hogy amit akkor sikerült lefogynom, azt már rég visszaszedtem, még többet is...

De ez az állandó ülő életmód, és a falási rohamaim, az állandó éhség érzet, egyszerűen nem tudok mit csinálni.