Elolvastam édesem, amíg Te elmentél zuhanyozni. Megbeszélhetnénk személyesen is, de kérted írjak kommentet. Hát írok. :)
Nem akarlak megbántani, de itt sokminden mégvilágosabbá vált számomra. Nem zavar, hogy hogy nézel ki, sőt nagyon angyon tetszel, de hogy valakinek ennyire csak az evés, evés és evés körül forogjon minden, azzal ott már nem biztos, hogy minden ok.
Vegyük, csak az elmúlt napokat. Nem hittem a szememnek amikor szerdán elmentünk a városba. Akkor ugyan nem ettél sokat, de szinte mindenhol meg kellett állni. Most egy fagyi, egy hot-dog, egy hamburger, menjünk be a mekibe is stb. És a tegnap este? Amit csak találtál otthon bekajáltad lefekvés előtt. A csokisfánk, pilótakeksz, csipsz, meg ki tudja még mik. Az ágy mellett, meg az üres dobozok, zacskók, csokipapírok. Aztán meg panaszkodsz, hogy bárhogy fekszel feszül, meg görcsöl a hasad? Ne haragudj, de jó ez így? Nincs semmi bajom azzal ha szeretsz enni, de ez már több annál, ez szenvedély. Aztán csodálkozol, ha egy kis lépcsőzés után kifáradsz és nehezen kapsz levegőt. Nem akarlak ezzel megbántani, de ha személyesen mondom nem hallgatsz végig, ezért remélem most kicsit elgondolkodsz rajta. És hoghy miért nyilvánosan? Te is gond nélkül leírod minden gondolatod, és pillanatod, és a nyilvánosság elé tárod. Tényleg nem akarom, hogy ezen megsértődj, nem bántásból etzsem, Neked akarok jót!!! Köszönöm kicsim!

Az akinek a legfontosabb vagy.