Több, mint fél éve nem jelentkeztem. Több okom is volt erre. Egyrészt úgy éreztem az utolsó időkben megcsappant az érdeklődés a blogom iránt, talán kedvem és időm sem volt folytatni, másrészt bűntudatom volt amiatt, hogy amiről az utolsó bejegyzésemben írtam abból semmi sem valósult meg. Mit írtam volna? Hogy ehhez is gyenge vagyok? Hogy pár hét után feladtam és onnan folytatom ahol abbahagytam? Hogy még rosszabb a helyzet? Nem volt bőr a képemen így írni, az igazságot leírni. Inkább hagytam akkor az egészet a francba...

Mert így van, feladtam.... Kudarc az életem? Talán két hétig ha bírtam a diétát, úgy szenvedtem mint még soha. Szó szerint fájdalmaim voltak és kényszerű rohamaim. Mindenhol csak kaját láttam. Az utcán a téblákon, minden sarkon meki, vagy gyrosos, de a plakáton is mekis sajtburger. Otthon, a tv-ben is, még a neten is.... Egyszer egyszer elcsábultam, de akkor olyan falási rohamaim voltak mint embernek még soha. Kiló szám vettem minden szart a lidlben, vagy elmentem valamelyik gyorskajáldába és brutális adagokat kértem. Össze akartam szedni magam, de nem ment. Persze a párommal időközben szétmentünk. Gondolkodtam, hogy hova költözzek, mi legyen velem. Komoly kapcsolatom azóta sem volt, csak alkalmi, felületes. Anyámhoz nem volt képem hazaköltözni, nagyimat sem akartam ezzel leterhelni, eszembe jutott, hogy kiköltözök báttyámhoz, de azért nem akartam itthon mindent feladni, egyszer voltam kinnt nála fél évet, de nagyon egyedül éreztem magam. Végül mégis ő segített. Egy volt osztálytársa középvezető egy cégnél, el tudta intézni nekem, hogy ott kapjak munkát. Ráadásul egyáltalán nem megerőltető irodai munka, adminisztrációs feladatokkal, és a fizetés sem olyan rossz. Sőt, napjainkban jönak mondható, hisz gond nélkül fennt tudok tartani belőle egy egyszobás (kis lyuk egyébként, és kicsit lelakott is) kis albérletet, és a nem éppen átlagos adag kajámra és még ruhászkodásra és egybre is futtja belőle, és van egy kis mellékesem is internetes munkából mellé. Úgy hogy elvagyok...

És hogy amúgy mi a helyzet? Alig járok valahova, munka után vagy hétvégén itthon tespedek, chat-elek, vagy filmeket nézek, egész nap megy a laptop, meg a tv. Punnyadok a kanapén, a lakás hónapok óta nincs kitakarítva, és én a szemétdomb közepén terpeszkedek, miközben meg sem mozdulok és zabálok, na meg hízom....

Szép kilátások, gyönyörű élet....