Megint egy hosszabb, bár rövidebb szünet után tértem vissza.

Sajnos szomorú hírekkel, sok minden történt mostanában ami nagyon megbántott és egybne válasz út elé kényszerít, és olyan döntéseket kell hoznom melyek hosszú távon lesznek kilátással az életemben.

A párommal megromlott kissé a viszonyunk és ezt részben magamnak is köszönhetem. Szerinte főleg magamnak. Ugye kezdetben támogatott és egyben ösztönzött is az egyre elhatalmasodó hízásomban, most meg képes lenne magamra hagyni. Amagán és szexuális életünk is nagyon megromlott az utóbbi időben, főleg a hízásom sínylette meg a dolog, de az övé is. Ahogy mindketten egyre felgyarapodtunk az utóbbi időben - bár főleg elsősorban én, egyre nehézkesebbé váltak az együttléteink és ez egyre több vitát szült kettőnk között. Most ott tartunk, hogy válaszút elé állított, vagy segítséget kérek szakembertől, vagy különválnak az útjaink, amiben ugye szerintem az az egyik legönzőbb, hogy ezidáig ő maga is élvezte, sőt ösztönzött a hízásomban, mots meg engem tesz felelőssé azért ahol most tartunk? És ez még hagyján, ő már nem győzi finanszírozni az étvágyam, és a ruháztatásom, és sűrgősen munka után kell néznem, mert ha nem teszem, szintén továbbállhatok. De mi lesz velem nélüle? Én egyedül nem bírom. Nincs munkám, nincs keresetem, miből élnék meg egymagam? Nem bírnék egyedül egy napot sem!

Mi lesz velem? Nem bírom.....