Mindennapjaim

Ebben a blogban megpróbálom leírni a mindennapjaimat. Hogy éppen mi történt velem, a jó dolgokat is, meg ha valamivel megbántanak. Nem tudom, hogy érdekelni fog bárkit is, de nekem jól fog esni leírni, és így névtelenül megosztani mindenkivel.

Friss topikok

  • dr. pretender: Ez aztán a fenntartható életstílus. (2024.01.16. 19:39) Rólam.
  • Ar_Pharazon: Köszönöm hogy megírtad ezt a blogot, azt hiszem az egyik legmeghatározóbb élményem volt a feederiz... (2017.11.03. 15:31) sok idő telt el ismét
  • Ducinyuszika: @husiscsaj: Szia! Hogy vagy? Ha gondolod levelezhetünk is, de ma szeretnék új bejegyzéssel jelent... (2014.11.26. 12:33) újra itt
  • Ducinyuszika: @husiscsaj: Igen, más fiúknál felesleges is lenne próbálkoznom, de hidd el több fiúnak tetszünk mi... (2014.05.09. 19:01) Ismét ismerkedem
  • Névtelen betelefonáló: @husiscsaj: szerintem írj a bloggazdának a kettővel ezelőtti kommentjében megadott e-mail címére. (2014.04.07. 20:11) Hogy telik egy napom?

Linkblog

Hányadán is állunk?

2013.01.06. 10:49

szerző: Ducinyuszika

Többen kérdeztétek, hogy 2011 májusa óta gyarapodtam-e. Igen akkor írtam, hogy 121 kiló voltam, szóval, ja híztam azóta, 150 kiló fölött járok, hogy pontosan hol azt most nem tudom :P

Lassan majd új komolyabb mérleg kell, valamint, biztos, hogy a most karácsony is rendesen betett. Ezt érzem a ruháimon is. Lassan már havonta, kéthavonta cserélhetem le a ruhatáram. Szerencsére a párom ebben is támogat, így nem okoz ez problémát. Nem tudom, hogy nevezhetném a blogomban, ha írni szeretnék róla. Legyen egyelőre K.

Hogy ő mivel is foglalkozik? Pontosan nem írom le, de neki van egy komoly kis üzlete a belvárosban ami elég jól megy, ő maga is ott dolgozik, de már van két alkalmazottja, így bennt a boltban egyre kevesebbet kell tartózkodnia, így a cége ügyeit tudja beindítani, valamint egy webáruházon dolgozik most ami elég sok idejét leköti, de ha beindul, mégjobban fog menni a bolt. :) Van egy nagyon kellemes tágas belvárosi lakása, szépen felújított, modern, itt lakunk mindketten. Én most egyelőre nem dolgozom, néha besegítettem az üzletbe, de már ez egyre ritkább. Egyrészt amit árul, nem igazán az én világom, nem is értek hozzá, valamint többször okoztam galibát az üzletben. Be szeretnék íratkozni egy kozmetikus és műkörmös tanfolyamra, mert azzal szívesen foglakoznék, és azt hiszem jól is menne.

K-val sokat járunk étterembe, de meglepő fordulat! Nagyon jól főz, így otthon is tud kényeztetni. Most az ünnepekben voltunk a szüleinél is (vidéken laknak) na ott aztán volt minden! Amit el lehet képzelni, töltött kápozta, frissen sültek, sütemények, zserbó - imádom! Szeretek nagyon minden lekváros, csokis sütit! És annyi kaját kaptunk, hogy utána majd egy hétig kitartott, pedig próbáltam tenni róla, hogy mihamarabb elfogyjon! Egyébként mióta együtt vagyunk K is hízott. Nme volt kimondottan vékony testalkat, de a közös evéseink megteszik a hátasát nála is. Örülnék ha esetleg sportolna valamit, de egyrészt nincs erre ideje, másrészt így is jó.

Egyébként, hogy igaza legyen azoknak is akik óva intenek a további hízástól, pl. családomban is. Érzem egyre többet a túlsúly hátrányait. LÉpcsőzés már alig alig megy, de még a buszra felszállni arra a pár lépcsőre az is nehéz, a busz és a tömegközlekedés amúgy is nehéz ügy. Szűkek az ajtók ahol kapaszkodó van középen, az ülések is kicsik - vagy a seggem túl nagy. Kádban nem tudok beülni, a mozi székekbe is egyre nehezebben préselem be magam, nem tudom meddig fog még sikerülni, a nadrágokat nagyon hamar kinövöm, lassan már  a tusolóba is be és kipréselem magam, vagy az autóba. Már a sima járás is kifáraszt, sokszor nehéznek érzem magam. Akkora a testem hogy nem tudom mekkora. Ez hülyén hangzik, mit is kelent? :D Azt hogy pl. üzletben lehajolok vagy megfordulok akkor vagy nekimegyek valaminek, valakinek, vagy leverek valamit a seggemmel. A mozgólépcsőn nem férnek el mellettem. Igen a seggem és a combjaim a legnagyobbak. De azért a hasam is. Pl. a mérlegen ha ráállok nem látom a kijelzőt, szerencse hogy difitális, így ha leszállok róla akkor is megtartja az értéket, ha leülök akkor is csak   a nagy hasam látom, nem tudom rendesen behúzni  magam egy asztalhoz, arról nem is beszélve, hogy "azt" sem látom már....

de egyszerűen az esti bezabálás pukkadásig, az amiről nem tudok leszokni, anélkül nem tudok elaludni. Pedig tudom hogy rossz, ráadásul sokszor fájdalomig zabálom magam, már szó szerint nagyon rosszul vagyok.

Címkék: férfi evés szerelem hízás belváros zabálás duci falánkság

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ducinyuszika.blog.hu/api/trackback/id/tr204813799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laura83 2013.01.17. 17:45:19

Szia!

Néhány hete teljesen véletlen találtam rá a blogodra. Hasonló cipőben járok, mint te és épp azt kerestem a neten, hogy ez mennyire beteges, hogy nem tudok leállni a zabálással, és erre dobta ki a te oldalad.
Szép lassan végigolvastam és most tartok az elején. Elszomorító, hogy már a mindenapjaidat nehezíti meg a túlsúly szó szerint, a gondatlanság, a felelőtlen következményekkel nem számoló zabálás lassan meghozza az átkát. nehezen megy a mozgás, alapbető mozgások, buszra szálás, mosdás, tényleg félelmetes, és ki tudja mi lesz ennek a vége. Nagyon vigyázz az életeddel játszol! Szó szerint, hidd el bárki bármit mond, ha ezt mondja igaza van, ha ellene érvel, hülye, vagy tudatlan. Félek hamarosan én is hasonlóan járok. Nem tartok messze ettől.
Szóval az én történetem ott kezdődik, hogy gyerekként átlagos és arányos lány voltam, bár hízásra hajlamos, ami úgy 14-15 éves korom körül tűnt fel nekem – és másoknak is. Bár visszagondolva vagy mai fiatalokat nézve egyáltalán nem voltam kövér. Persze a környezet, a média, az újságok mást sugaltak. Annyi a különbésg anagy többséggel ellentétben, hogy nekem a sportosan izmos nők lettek az ideálom. 16 évesen kezdtem el keményen sportolni, amit abba sem hagytam jó 13 évig. Futni jártam, természetet jártunk barátokkal, majd épp aktuális párommal, napi másfél-két vagy mégtöbb időt szenvedtem a fitness teremben, és sikerült egy esztétikus szép és izmos testet kialakítanom mások szerint is nagyon jó adottságaim révén. Többször részt vettem futó versenyeken, félmaratont is többször teljesítettem, dédelgetett álmom volt hogy elindulok egy fitness model versenyen melyhez egyik évben nagyon is közel jártam, sokan esélyesnek is tartottak. Az edzések, az állandó diéta és egészséges étrend körül forgott az életem, a mindennapjaim. Ugyanabban az időben edzettem, óramű pontossággal étkeztem szintén előre megadott időpontokban, napi 6-szor kis adagokban egészséges ételeket. Elhihetitek mennyire nehéz volt mindezt a munkámmal és minden mással összeegyeztetnem. Persze a baráti köröm végül csak a fitness teremben volt, hisz máshova nem is igazán jártam, velük voltam egy hullámhosszon, velük beszélgettem, de szinte kizárólag csak a kajáról, vagy edzésről. Persze időről időre voltak nehéz időszakaim amikor elegem volt a diétából, a napi hosszú edzésekből, abból hogy emiatt elmegy az egész napom. A többiek biztattak, hogy ne adjam fel, túljutok. Nem szabad bűnbe esnem. Ez a bűn esetleg egy fél szelet pizza, vagy egy kocka csoki volt természetesen. Netalán megettem volna egy egész táblát, vagy egy egész pizzát és megtudták volna szerintem ki is közösítenek. Láttam ilyet… Szóval nehéz volt na, ezek egyre jobban hiányoztak. Láttam hogy mások bűntudat nélkül zabálnak. Mindenhol ezt láttam, tv-ben, plázában, az aluljáróban a gyorskaja illata lengett be mindent, az utcán mekis plakátok csábítottak. Először tök titokban az akkori párom tudta nélkül megengedtem magamnak egy csaló étkezést havonta. Ez azt jelenti a mi nyelvünkön (már az enyém nem), hogy félrezabálunk, persze csak mértékkel. Egy bigmac menü, aztán több, aztán havi két ilyen alkalom, aztán heti egy. Rohadt testem persze azonnal reagált, már meglátszott. Kevésbé volt látványos a hasam, fedettebbé vált, persze csak nekem tűnt fel. Aztán elehetett mégkeményebben dolgozni, jóvá tenni a bűnt, és ez egyre nehezebb volt. Volt olyan hét hogy annyira elszabadultam, hogy minden nap hazafelé edzésről (úgy gondoltam edzés után nem ér, és szabad) az aluljáróban mindig bezabáltam valami gyorsat. Mindig hogy ez az utolsó nap, holnap megállom, vége, de nem álltam meg, sőt másnap két szelet pizza, vagy süti a hamburger mellé. Undorodtam magamtól utána hetekig. Persze ekkor már szaladtak fel kilók, lehetett trükközni a teremben hogy en vegye észre senki. De hosszú top és behúzott has még megy, de a kerekedő arcoddal mit csinálsz? Egy idő után elmaradoztam a teremből, kezdetben kerestek, de a barátok is elkoptak. Időnként újra belelkesedtem és elmentem edzeni, persze máshová, nem volt pofám a régiekhez lemenni pocakosan kikerekedve, égtem volna, széttéptek volna, szétoltottak volna. Aztán inkább csak úszni jártam de az nem ért semmit. Egyre kevésbé figyeltem a kajára, próbáltam kompenzálni diétás turmixxal egy nagy falási rohamot, de az úgy lófasz… Aztán jöttek a nasik, időközben munkahely váltás is, szarabb lett, ekkor már párkapcsolatom se volt, éjszakai falási rohamok. Új kolléganőkkel hétvégi berugások – ugye az alkohol alapból hatalmas kalória, utána éhesen otthon hajnali zabálások. 2 év alatt 35 kilót híztam, ebből 25-öt az elmúlt egy évben, idén leszek 30. Senkim sincs egyedül céltalanul élek, oda az életem az egykori álmok. Egy magányos elhízott bálna ül itthon magába, se pasija, se család, se gyerek, se jó munka, csak egy és utolsó örömöm, hogy minden hónapban az utolsó fillérem is elzabálom gyorskajára. Van hogy a csekkeket nem tudom befizetni, de inkább még egyet bezabálok a mekibe, vagy a sarki hamburgeresnél, esetleg hétvégén eliszom, legalább ez így örömforrás….

Remélem ha hosszú is voltam és unalmas, de legalább valakinek tanulságos, nekem már nincs vissza út, kisiklottam, de ha más hasonló helyzetben van nehogy félremenjen és időben kapcsoljon

Laci 1986 2013.01.18. 05:59:36

Kedves Laura 83. Olvastam a hozzászólásodat. Én szívesen megismerkednék veled ha ez lehetséges. Te most hogy állsz súlyba? Továbbra is hízol?

Laci 1986 2013.01.18. 06:00:21

Kedves Laura 83. Olvastam a hozzászólásodat. Én szívesen megismerkednék veled ha ez lehetséges. Te most hogy állsz súlyba? Továbbra is hízol?

Calista 2013.01.21. 01:35:22

Egy ideje olvaslak, bár nem tudom miért, de szentül meg voltam győződve, hogy a blogban leírtak 90 %-a kamu. Most, hogy azt írod több mint 150 kilósra híztál pláne.
Viszont annyira, de annyira hitelesen írsz erről az egész problémáról, az étel okozta kezelhetetlen függőségről, az ekkora túlsúllyal járó hátrányokról (buszra szállás, mozi stb.) hogy nem tudom mit gondoljak.
Elképesztő, hogy milyen mélyre képes taszítani egy embert ez a szenvedélybetegség. Szomorú.

ducifan (törölt) 2013.01.27. 13:31:13

Ahj, mit meg nem adnék egy ilyen barátnőért... :/

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2013.04.12. 00:07:00

@Laura83: remélem még visszatérsz a blogra és olvasod amit írok. Talán nem mondok újdonságot, ha azt írom, hogy mindennek a lelki hátterét is érdemes volna megkeresni.
Tény, hogy barátokat találni nem olyan mint mobilt vagy tvt venni.

Nem akarok beleszólni a dolgotokba de sztem érdemes lenne találkoznod a bloggazdával/szerzővel. Vagy mindketten negatív példák lesztek egymás számára vagy pedig egymást erősítve mindkettőtök életében elindulhatnak pozitív változások. Olyanok, amik nektek, és nem a közfelfogásnak jók. A konditermes részt olvasva pont az jött le hogy a mai módinak és nem pedig magadnak akartál megfelelni. És talán itt "csúszik el" sok minden.

Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2013.04.12. 00:17:03

@Laura83: egyvalamit kihagytam. Ha az embernek van hobbija, sokat számít. Van, amiben sikeres, fontos lehet vagy csak egyszerűen kiteljesedhet. Ezek így üre szavak, de én rádiógyűjtőként nem a divatot, nem a márkákat, nem másokat, hanem csak magamat követem. Holott 2013-ban magnózni nem mondható korszerűnek :D

Viccet félretéve nem vagy elveszve, azzal hogy felismerted, mi és hol romlott el, jó kiindulási alap helyrehozni. Valószínű egyre többen élnek így, aminek az oka az éretlen személyiségtől a céltalanságon át a tiedhez hasonló - nevezzük identitásválságnak - bármilyen okai lehetnek. Te viszont, amennyiben akarod, fel fogod tudni számolni azt, ami számodra kényelmetlen.
süti beállítások módosítása