Ez az éhség dolog, amiről múltkor is meséltem, azt hiszem, hogy most a végletekig fokozódott.

Tegnap egész nap minden oké volt. Suli után hazaértem, megkajáltam, ahogy szoktam, jól laktam meg minden. Aztán kicsit TV-tem még otthon, aztán Noncsival elmentünk vásárolni. És ami a legfurább, hogy ő ugyan nem, de én megettem két sajtburgert is, de hazafelé késő délután, már leszálltam a buszról és pár utcányira voltam a házunktól, hirtelen egyik percről a másikra olyan éhség rámtört. Teljesen összeszorult a gyomrom, és már fájdalmas érzés volt. Mikor pedig már beértem az udvarra szinte elviselhetetlenné vált. Szóval besiettem, rögtön a konyhába, ledobtam a táskám, meg a szatyrot, és rögtön a hűtőhöz rohantam és kivettem amit csak tudtam. Ahogy elővettem a kenyeret már a kezem is remegett. Megettem majd fél kilót, hozzá májpástétomot, egy kerek camambert sajtot, paprikát, szalámit, másfél liter tejet, almalevet, egy adag pudingot, két túrórudit, és így már jól éreztem magam. Sőt talán jobban is mint hittem. Majd kipukkadtam, úgy feszült a hasam, mint egy medicinlabda, oylan kemény volt. Kicsit nehezen is aludtam el. Ilyenkor sosem tudok hasra fordulni. De mindegy, legalább elmúlt az a nyomasztó érzés.

De igazából itt még nincs vége. Reggel felkeltem a szokott időben - suli- és először ugyan csak a szokásos iszonyú fáradtságot éreztem, de zuhanyzás után megint előjött ez az éhség érzet, persze nem oylan durván, mint este, de előjött. Úgyhogy gyorsan benyomtam egy tábla milka csokit, és nekiálltam reggelizni, majd még majd egy tubus tejszínhabot is benyomtam.

Suliban csak a szokásos, ettem tízóraira egy hambzrgert meg egy ishlert, azóta semmi, húsz peerce értem haza, de mostmeg fáj a hasam, nem merek semmit sem enni. Nem tudom mitől van ez?