Szerintem próbáld meg megőrizni az eredetiségét ennek a blognak. Ha a hozzáállásod nem változik a dolgokkal kapcsolatban, akkor végülis mi a kérdés? A blogod címe valamikor régen "Mindennapjaim" lett, és azt kezdted el benne levezetni, hogy milyen egy duci lány élete a mindennapokban, milyen érzés ez neked, milyen előnyei és hátrányai vannak, miről mi a véleményed, satöbbi. Szerintem folytasd ott, ahol abbahagytad! :)

Szia. Én szívesen olvasnék a napjaidról,hogy telnek és arról is mit eszel. Akár két külön bejegyzésbe is. A súlygyarapodásba most hol tartasz? Üdvözlettel egy hű olvasód.

Szia. Én szívesen olvasnék a napjaidról,hogy telnek és arról is mit eszel. Akár két külön bejegyzésbe is. A súlygyarapodásba most hol tartasz? Üdvözlettel egy hű olvasód.

Én is arra lennék kíváncsi, hogy milyen az életed, boldog vagy-e ekkora túlsúllyal. Nem próbálsz meg változtatni, vagy már végleg feladtad?
Miket eszel, mekkora mennyiségeket? Nem okoz gondot pl. az öltözködés? úgy értem találsz magadra ruhákat?

"Ebben a blogban megpróbálom leírni a mindennapjaimat. Hogy éppen mi történt velem, a jó dolgokat is, meg ha valamivel megbántanak."
2010-ben ezzel indult a blogod. Most viszont úgy tűnik, hogy ami régen érdekes, különleges vagy izgalmas volt, az mára vagy nem érdekes, vagy napi rutinná "szelídült". Régen élvezettel írtál az evésről, ma pedig inkább a mennyiségét olvashatjuk, nem az ízélményt, vagy a minőségét. Ami valahol érthető is, hiszen egy idő után mindez nem köt le.

Az utóbbi idők bejegyzései alapján nekem úgy tűnik, nem találtad meg a hivatásodat. Említed ugyan, hogy a műkörmös tanfolyam érdekel, viszont úgy tűnik, inkább az is amolyan "ha már muszáj csinálnom valamit". Ha azt vesszük, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a párod segítségével el tudsz kezdeni szinte bármilyen nem vagyonokba kerülő (megfizethető) képzést. Ez nem csak azért tenne jót mert úgymond csinálsz valamit vagy mert egy cél érdekében teszel majd valamit, hanem azért, mert emberek között vagy.
Ugyanis a középiskola (esetemben pedig a nappali szak befejezésével) átalakult a kapcsolati hálód. Ha nem maradtak tartós barátságaid, és újakat már nem volt módod kötni, az igenis egyfajta hiányérzetet ad. Egy hasonlattal élve olyan mintha a tömött 7-es busz mostantól üresen, 1-2 utassal járna.
Röviden és tömören hiányzik a korodbeli szociális közeg.

Érdemes még azt is összevetni, melyik évben (és mekkora súllyal?) voltál a leginkább boldog/elégedett. Melyik az a korszak, amikor azt érezted, ez egy jó időszak, a helyeden vagy és bárki bármit mond, neked ez így jó. Ennek az időszaknak a pozitívumaiból érdemes meríteni.

Nagyon röviden és tömören összefoglalva mondandómat: találj hivatást és barátokat. Ez nem felszólítás, saját érdek. Bárkié, aki hasonló helyzetben van.