Tegnap késő délután úgy alakult, hogy éppen Jucival voltunk a belvárosban, majd felmentünk hozzájuk. Aztán kitalálta, hogy még páran amúgy is mennek el valamerre estefelé, tartsunk velük mi is. Úgyis rám fér, hogy kimozduljak, meg hátha tudnak mutatni valami jó helyet amit aztán megkedvelek. Kicsit húztam a számat, de aztán belementem. Mint aztán kiderült összefutottunk Danival, Juci fiújával, meg annak egy haverjával, így négyesben beültünk egy ilyen pinceklub- kocsma szerűségbe. Kicsit lepukkantnak tűnt, ehhez képest az árak elég magasak voltak szerintem. Viszont nem volt olyan füstös mint számítottam rá, és korunkbeliek meg húsz és harminc év közöttiek alkották a törzsközönséget. Szóval ebből a szempontból szimpi volt a hely. A két srác nagyon a piálásra ment rá, én nem nagyon éreztem, hogy ebben részt akarok venni, de egy sörre rábeszéltek a többiek. Igazából nem gyakran sörözök, de most kimondottan jól esett, a többiek valami vodkás kotyvaszt ittak, meg a két fiú mindezt sörrel kísérte. A beszélgetsébe mi lányok nem igazán tudtunk bekapcsolódni, mert gondolom a srácok régóta haverok, és velünk nem törődve jól el voltak régebbi sztorik mesélésével, amiken ők jól elszórakoztak, fel sem tűnve, hogy ez talán minket, legalábbis engem nem igazán köt le.
Aztán a többiek is úgy határoztak, hogy álljunk tovább, lévén, hogy nekik sem a legolcsób hely volt, és keressünk valami hasonló, de jobb árfekvésű helyet a folytatáshoz. Én magamban már éreztem, hogy a sörtől kimondottan megéheztem, de mire kimondtam volna Dani megelőzött, és kis megbeszélés után, hogy a meki, vagy a burger king a finomabb, és mivel mindkettő ott volt egymással szemben, ezért a burger king mellett döntöttünk. Én álatlában szinte mindig a mekibe megyek, bár nincs rá magyarázatom miért azt favorizálom inkább. De komolyan mondom, tényleg igazuk volt a többieknek. Egy dupla whooper menüt. Hát az az igazi finom, meleg zsíros húspogácsa! A mekis big mac a nyomába sem ér! Isteni volt! Nagyon nagyon finom volt. :) Én ettem még fagyit meg csirkeszárnyakat sültkrumplival, de ez a szendvics nagyon ott volt!
Ezután elmentünk egy ilyen másik pince kocsma szerűségbe ahol még összefutottunk pár ismerőssel- bár nekem egyikük sme volt az, csak a többieknek. Még két sráccal meg egy csajjal. Annyi biztos, hogy már nem voltak szomjasak. Nem is nagyon emlékszem miről ment a beszélgetés a késöbbiekben, az egyik fiúval -Gergőnek hívják- egészen összemelegedtünk. Meghívott valami koktélra aztán mégegyre miközben ő sörözött. Aztán először scak beszélgettünk, miközben egyre közelebb húzódott hozzám, majd át is ölelt, és egy hiretlen pillanatban közel hajolt hozzám, és mire bármit is tehettem volna, megcsókolt. De úgy mint még soha senki! Csodálatosan csókolt. Olyasmit éreztem mint még soha. Lágyan, érzékien, selymesen. Nagyon finom íze volt a csókjának. Semmi durva nem volt benne, sőt nagyon finoman, de mégis magabiztosan csinálta. Aztán újra és újra megcsókoltuk egymást, teljesen megszűnt körülöttem minden, mintha csak mi ketten lennénk, senki enm lenne körülöttünk, mintha nem is ott lettünk volna... És mindeközben egyre szenvedélyesebben csinálta, és már a nyakamat csókolgatta és simogatott.
Nagyon hozzámragadt, és hajnalban alakult úgy, hogy mindenki mondogatta, hogy már fáradt menni kéne. Kicsit én is azt voltam, de... :D
Szóval egy darabon elkísért, aztán szétváltunk. De nem tudom sem a teljes nevét, sem a telefonszámát! Ki kell derítenem!
