Nem szívesen mesélek a múltkori házibuliról, mert nem éppen úgy alaklult, ahogy Noémivel elképzeltük, talán majd egyszer kiírom magamból, hogy mik történtek tanulság gyanánt, és hogy más esetleg okuljon a történtekből.

Egy biztos, valami megváltozott Nomémiben. Ültünk a szobájában és sok mindent elmesélt. Olyan dolgokat amikról nem szokott beszélni, senkinek, de most enegm mégis méltónak talált rá, hogy megossza velem. 13 éves koráig maga is szintén a duci lányok táborát erősítette. Ami miatt sok megkülönbözetetés érte, általános iskolában fiúktól lányoktól egyaránt. Tudatosult benne, hogy egyrészt nem fog kelleni a fiúknak, másrészt hosszabb távon nem egészséges ahogy él. Nagy akaraterővel lemondott az állandó nassolásról, mindennapos csokikról, csipszről, és 8. év végére 15 kilótól vált meg, egyben nagyon sokat változott és az egyik legnőiesebb, legcsinosabb lány lett az osztályában. Hirtelen legnagyobb örömére ő iránta is elkezdtek érdeklődni a fiúk, sőt majd megvesztek utána. Így került már egy új közegbe, követekző évben a gimibe. Nagyon meg volt elégedve magával és az új külsejével, bár titkon ugyanúgy hiányoztak neki a nassolások, édességek mámórító csábítása. De hogy tudta ezt legyőzni? Folyamatosan szembesítette magát azzal, hogy mennyire jól néz ki, szinte már tökéletes, és ezt csak úgy tarthatja meg, ha lemond ezekről az élvezetekről. És mivel valahol irigykedett a ducikra, hogy ők minden bűntudat nélkül annyit és akkor amikor akarnak nassolhatnak, és emiatt nekik még csak bűntudatuk sincs -legalábbis látszólag- ezért úgy érezte valahol az ő feladata folyamatosan érzékeltetni velük, hogy mit tesznek magukkal, hogy átérezzék, az ő fájdalmát is. De ha érzékeltetni nem is, mély lenézéssel kezelni őket. De mindezt kezdte megbánni, és valahol hogy jóvátehesse, vagy legalább változtasson, ezért kezdett el barátkozni velem. És rájött, hogy nagyot hibázott, hogy a külsőm alapján ítélt meg, mert nagyon jó barátnőre lelt bennem. :)

Most pedig a frissen történtekre térek át. Szóval ezen a bulin mindketten nagyot csalódtunk a fiúkban, és szegény ráadásul abban a srácban akivel annyira össze szeretett volna jönni, ezért úgy érzi az elmúlt évek fárasztó önmegtartoztaása hiába való volt. Én mondtam neki, hogy ez nem igaz, és büszke lehet magára amiért sikerült mindazt elérnie mait szeretett volna, és ráadásul csinos hibátlan alakját évekig megtartania, azt mondta így nincs értelme és teljesen felesleges, hiszen nincs miért iylennek lennie, ezért ettől a naptól kezdve véga az epekedésnek, sanyargatásnak, önmegtartoztatásnak, és így lesz mint én. Amit csak megkíván magáévá is teszi, és annyit amennyit csak akar.

Más téma:

Viszont nagyon jó passzban vagyok mostanában én is! Ha a suliban, vagy amúgy máshol nem is, a neten mostanában egyre több pasi ír rám. És nem csak a szokásos alpári bunkó stílusuak, hanem kedves normális pasik is. Akik rajonganak értem, ahogy egyikük fogalmazott. Igen azon a kettőn kívül akikről múltkor írtam, most a héten egyik este szintén chat-eltem egy nagyon kedves normális pasival, és tök jól eldumáltunk, és ő a képeim alapján teljesen oda van értem, mégis normálisan és kultúráltan el tudtunk jól beszélgetni. :) Sajnos tegnap este nem tudtam felmenni msn-re, de hátha esetleg am újra összefutunk msn-en. :)