Egy újabb hétvégén vagyunk túl. Nem tudom kinek, hogyan telt, nekem nagyon kellemesen. :)

Nagyrészt Ferivel, és a szex és falnákság jegyében múlt el a két nap. Péntek délután még Noémivel ültünk a mekiben ahol a big mac-et falatozva arról kérdezget engem, hogy szerintem hízott-e, mert szerinte nem, de egy fiú ismerősünk szerint meg igen. Hát megmondom őszintén szerintem is, egyértelműen, látszik, hogy domborodik a pocakja, és kerekebb az arca is. De lehet a hasa neki fel sem tűnik a két hatalmas dinnye alatt, ami neki mellek helyett jutott. Aztán aról mesélt, hogy ő fodrász szeretne lenni, és már nézelődik ilyen irányba, hogy melyik suliba menjen érettségi után. Én talán szívesen lennék kozmetikus, de igazából semmihez sincs kedvem. Nem lehet scak úgy élni?? Miért kell mindenkinek beállni a sorba, és élni a felkelünk-dolgozunk-hazamegyünk holt fáradtan- lefekszünk-felkelünk-dolgozunk... sorba? Miért nem lehet életem végéig azt csinálni amit akarok? pl semmit! :P

Aztán este a számítógépem előtt ugyanezen gondolkodom miközben már Ferivel msn-ezek, fenn vagyok a chat-en is, de minek? És közben már a csokis fánkokon és házi szendvicseimen túl csipszet falatozok, de csak monoton eszem, az ízekre nem is koncentrálok, csak hogy csináljak valamit, úgy megszokásból. Ferit persze mindez felcsigázza és webkamerán szívesen nézné csak éppen nekem jelenleg nincs kamerám. És valahogy most őrá sem vagyok ráhangolódva. Azért megbeszéljünk, hogy másnap leutazok hozzá.

 Így is történt szombaton reggel kilenckor már a vonaton ültem. A nyugatinál még vettem előtte egy gyrost mert éhesnek éreztem magam, de csak még éhesebb lettem tőle. Úgyhogy mire megérkeztem már komolyan éreztem a mardosó éhséget. Feri látta is rajtam, hogy valami nem stimmel, úgyhogy mondtam neki, hogy farkas éhes vagyok. Erre felcsillant a szeme, és mondta, hogy üljünk be a mekibe, bármit választhatok. Ő evett egy big mac menüt, de én ilyenkor fel tudnám zabálni az egész helyet! Egy big mac menüt kértem, két sajtburger, egy fagyis pitét, két csokis fánkot, meg egy nagy kólát. Szerencse, hogy McDonald's mindenhol van! :P :D XD

Közben beszélgetünk, kiderült, hogy most a szülei is otthon vannak, de nem baj, legalább bemutat nekik is, és amúgy is este elmennek mert valami programjuk van. Hát, OK. Kedvesnek tűntek, de az anyja feltűnően végigmért. Nem tudom mit kifogásolt rajtam, bár kétségtelenül egyikük sem hasonló testalaktú mint én. Miért kell alapból negatívan megítélni valakit mert nagyobb? Mind1 egy vadidegen fog a legkevésbé érdekelni. Főleg, hogy a fia majd megőrül, úgy rajong értem! :D

A nap további része úgy alakult, hogy mint egy kiéhezett vadállat Feri úgy rámvetette magát ahogy kettesben elvonultunk a szobájába, és bár kicsit zavart, hogy a földszinten ott vannak a szülei, ennek ellenére egy hatalmasat szeretkeztünk. Majd a neten mutogatott nekem képeket meg videókat duci lányokról, hogy nekem melyik tetszik. Ez kicsit furcsán vette ki magát, de aztán kilyukadtunk oda, hogy belőlem is tök jó kis ilyen duci modell lehetne, meg hogy vannak ilyen oldalak ahol hasonló lányok mint pózolnak, meg ahol a feltöltött képeken meg videókon azt lehet nyomon követni ahogy mi mindent megesznek, meg hogyan gyarapodnak. Hát úgynézki manapság a neten bármi aberáltságot meg lehet találni. Mit ne mondjak rendesen meglepődtem. Kicsit próbáltam is megérteni ezt az egészet. A kezdeti képeken egy normál testalkatú lány, aztán egyre nagyobb és nagyobb. Közben megadja, hogy mennyi a célsúlya, kedvenc ételei stb. Mindezt pénzért csinálják?

De a lényeg, hogy én nem akarok-e valami hasonlót. Hát őszintén, nem. Vagy legalább had csinálhasson rólam képeket, amiket csak ő nézegetne, hogy átvészelje a napokat amíg enm láthat és nem érínthet. Egy tuti, ez a srác bele van bolondulva a minnél kövérebb lányokba. A gépén lévő képeket nézegetve ez egyértelművé vált. Némelyik lányt/nőt komloyan sajnálom. Hogyan tud egyáltalán felkelni? Vagy hoygan bírja azta  terhelést a szervezete? Bár ezeket a kérdéseket néha én is megkapom, de én ennyire még nem érzem a túlsúly hátrányait. Szerencsére... Bár ki tudja, ha így haladok. És pedig így haladok...

Aztán estefelé kitalálta, hogy nem viccel komolyan fizet nekem ha a szeme láttára megeszek 3 XXL pizzát. Na itt kicsit kiakadtam. Normális ez a srác? Miket ki nem talál. Gondolom végre örül, hogy talát egy oylan lány amilyenről álmodozott, meg amilyeneket a neten nézegetett. Aztán csak belementem, azzal a feltétellel, hogy ha nagyon nem megy, akkor hagyjuk és nem kell mindenáron megenni. És hogy megesküszik, hogy a képeket nem látom viszont soha a neten. Szóval kiválasztottuk a feltéteket és én felkészültem lélekben a zabálásra. És hogy alakult? A második pizza feléig gond nélkül. De ott egyszercsak annyira telítődöttnek éreztem magam, hogy úgy éreztem még pár falat, vagy bárki csak hozzáér a hasamhoz, kidobom a taccsot, és visszajön az egész. Mondtam is elfúló hangon, hogy ez nem fog menni, de ő erősködött hogy bizonyítsam be milyen belevaló csaj vagyok és egy nyomorult pizza nem fog ki rajtam, legalább a másodikat pusziljam be. Máskor mindig azt hittem, hogy amilyen nulla önuralmam van, és mennyire imádom a pizzát, abba se tudnám hagyni amíg csak van belőle.

De felattam, lehet, jobb is így. Igazából azt hittem az nap már egy falatot sme fogok tudni enni, de átment rajtam, és késő este felébredtem, hogy nagyon kívánok valami édesset. Fel si ébrezstettem Ferit, hogy nekem most nagyon kell valami édesség, mert nem bírom tovább. Nagy álmosan rámnéz, és megkérdezi, hogy komoly-e, nem ettem eleget? Erre kicsit meg is sértődtem, nem én találtam ki ezt a pizzás marhaságot, aztán azt mondta osonjak le a konyhába, hogy a szülei fel ne ébredjenek, és nézzek magamnak amit csak akarok. Éjszaka egy idegen házban, és idegen hűtőt dézsmáljak meg? Hát nem tudom, osonásnak lehetett-e nevezni, recsegett-ropogott a lépcső alattam, magamat is dög nehéznek éreztem, csodálom, hogy nem szakadt le az egész ahogy letrappoltam, aztán beosontam a hütőhöz. Találtam valami maradék csodoládét, a fél táblát benyomtam, de semmi nomrális édességet ezen kívül. Hiába nem otthon voltam. Kivettem a mogyoróvajat azt kezdtem el kanalazni, meg valami cukorkát a konyhapultról, azt gondoltam, akár a kockacukrot si be tudnám falni csak édes legyen. Aztán beértem a mogyoróvajjal, kis kaláccsal meg találtam egy kólát, de azzal végeztem is. Majd nagy nehezen visszaküzdöttem magam a lépcsőn, de komoylan úgy kifáradtam tőle, mintha egy tesiórát normálisan végigcsináltam volna.

Most el is fáradtam az írásban, úgyhogy talán folytatom később, de most megéheztem. És most van valódi édeség is! Szóval meglesem és nekiállok annak ami van! :D