Tegnap este felmentem msn-re. Megláttam, hogy Laci is fent van, először nem akartam beszélni vele, de aztán mégis úgy alakult. Kedves volt, és nagyon normális, bár Ő mindig az volt. Meséltem neki, hogy el kezdtem fogyózni, mert már nem éreztem jól magam a bőrömben és meglepő módon megértett. Próbált győzködni, hogy egy nő minél nagyobb, annál szebb, nőiesebb, és hogy soha nem lehet egy igazi nő elég nagy, de aztán túljutott ezen, és kiegyeztünk, hogy az egészségem sokkal fontosabb. De még nagyon szívesen látna utoljára mielőtt lefogyok. Nem akartam belemenni, de aztán csak megbeszéltünk egy személyes találkozást. Nem tudom, de ez a fickó a stílusával, kedvességével, ahogy bókol, teljesen le tud venni a lábamról. Nem vagyok önmagam, és nem gondolom végig józan ésszel mit akarok, nem tudom mit csinálok, ha rá gondolok. Pedig mint férfi továbbra sem az esetem. De mi van ha nekem be kell érnem vele? Ha én hiába várok az álompasira. Ha nekem a magas, jóképű, sportos srácok jönnek be, de ők rám se néznek? Ha nekem csak egy ilyen fickó jutott?

A fogyókúrát is egyre nehezebben bírom. Egész nap éhes vagyok, de estére már olyan szinten, hogy alig bírok elaludni. Aztán reggel arra ébredek, hogy fel tudnék falni bármit. Aztán megeszem az abonett kenyerem, esetleg joghurtot zabpehellyel, vagy valami gyümölcsöt. Napközben megeszem azt a 3 szendvicset amit viszek magammal, de egyszerűen, ezektől a vackoktól nem hogy kicsit múlna, csak még éhesebb vagyok. Meg tudnék ezekből enni vagy egy tonnát, akkor sem laknék jól. A háztartási kekszet is hiába rágom, mintha nem is ettem volna semmit. Aztán próbálok minél többet inni, mert azt olvastam, hogy az megtölti a gyomrom, és akkor kevésbé leszek éhes, na de attól meg pisilnem kell állandóan. Hát nem tudom meddig fog ez még így menni. Lehet, hogy bele kell törődnöm, hogy nem tehetek semmit, nekem ilyen a természetem, ilyen az alkatom, ezzel kell együtt élnem. Egy falánk, duci lány. Egyszerűen imádok enni, és nem tudok ettől megszabadulni bármit teszek. Bele kell törődnöm?