Bevallom irigykedem Noncsira. Most, hogy többet vagyunk együtt, és beszélgettünk rájöttem, hogy miylen csinos és szép lány. Biztos, hogy megfordul utána minden fiú. Nem is értem miért nincs már egy ideje fiúja. Csinos jó alakú, formás nagy cicikkel, kerek popsival. Hullámos hosszú világosbarna hajjal, kék szemekkel. Az én meglátásom szerint szép arcú is, bár tény nem egy moslygós lány, de talán mostanában már ez kezd megdőlni. :)

Azzal persze ki tud borítani, ha nekem kezd el siránkozni, hogy úgy érzi megint felszedett egy fél kilót. Nagyon odáig van magával, meg a külsejével. Akár órákig tud értekezni, hogy milyen körmöket csináltat magának legközelebb, vagy milyen ruhát nézett ki, esetleg meg is mutatja, aztán segítsek neki dönteni, hogy melyik legyen, melyik áll jobban neki. Most tényleg ehhez én kellek? Segítek persze, de azért enkem sem jó nézegetni ahogy az én méretemnél fele akkora darabokat próbálgat, én meg scak ácsingózom, mert az egész üzletben nincs az én méretemre semmi. Persze ha oylan üzeltbe szeretnék én bemenni, ami nekem is jó lenne, akkor ahhoz most nincs kedve, nincs már rá idő- késő van, már elfáradt, menjünk már inkább haza, majd legközelebb. De legalább ő hív, és együtt vagyunk. :)