Imádom imádom imádom!
Hogy mit is? Magamat, az életet, mindent! Talán sosem éreztem még magam ilyen jól a bőrömben! Boldog lennék? :D
Belevágtam és randiztam a múltkori posztomban szereplő pasikkal. A köépkorut -nevezzük Lacinak, de természetesen nem így hívják-, szóval Lacival egyik délután suli után beszéltem meg egy találkát. Elmentünk a budai várba sétálni, kicsit hűvös, de mégis jó időt fogtunk ki, utána pedig beültünk egy cukrászdába. Nagyon kedvesen bókolt végig, kicsit zavarba is hozott, néha oylanokat mondott, de végeredméynben nagyon jól elbeszélgettünk, és meglepő módon a korkülönbség ellenére sok közös témát tudtunk kibeszélni, pedig akár kis túlzással apám lehetne. És nem voltak kínos csendek, vagy nem kellett gondolkodnunk éppen miről dumáljunk, mert minden olyan szépen simán, gördülékenyen jött magától. :D Annyira imádom ahogy oda van értem, és bókol enkem, annyira jól esik. Egy férfi (vagy fiú) sem bánt még így velem! Valahogy mindehhez még azt is elnézem, hogy mint férfi nem kimondottan az esetem. Mind1, majd meglátjuk mi lesz. :)
Az izgalmasabb sztori most kezdődik! A fiatalabb srác nem pesti, és nagy unszolásra belementem, hogy leutazok hozzá vonatal. Nem fogom megbánni. Bevallom volt bennem egy kis félelem, de legyőztem, telefonoztunk előtte sokat, meg msn, minden. Anyunak azt mondtam, hoyg egy barátnőmnél töltöm a hétvégét és ott is alszom, összepakoltam pár cuccot ami kell két napra, tényleg nem sok, csak a legszükségesebbek, és irány a nyugati!
Neki is kitalálok valami nevet.... legyen mondjuk Feri. Szóval már ott várt a pályaudvaron, pont úgy nézett ki, mint ahogy a képeken. Kedves volt és közvetlen. Kérdeztem, hogy mi a program, ő azt mondta megmutatja szívesen a város, de otthon már készült. Elég hűvös őszi idő volt, így a városnézést szívesen kihagytam volna, de talán korai lenne rögtön hozzá menni, úgyhogy javasoltam üljünk be valahová, de nem ment bele. Azt mondta náluk sokkal jobb, plusz már előkészített mindent és a szülei is elutaztak a hétvégére. Kis gombóc volt a torkomban, de belementem. Kellemes nagy lakásuk volt, emeletes. A földszinten hatalmas nappalival, konyhával, és a szülei szobájával. A tetőtér csak Ferié, ennek ellenére több helyiségből állt. Szintén fürdőszobával, és egy még el nem készült konyhával. A konyhába invitált be először ahol a kezembe nyomott egy tányér teasüteményt és egy nagy pohár kólát, aztán mondta, hogy menjünk fel, megmutatja a szobáját. És, hogy ezután, hogy telt a délután? Lassan vette a bátorságot és felvázolta, hogy mennyire tetszem neki, és mennyire izgatónak tart, de nem szeretne lerohanni, de azt mindenképpen szeretné ha tudnám, hogy megőrjítem, és hogy nagyon izgatónak és izgalmasnak találja ahogy egy hozzám hasonló lány eszik, és ő azt nézheti.
OK, erről már beszélgetünk msn-en is, és amilyen bizarrnak hangzott elsőre, aztán egyre jobban kezdtem elfogadni. De így ahogy élőben felvázolta, megint kicsit furcsán néztem rá. Ez egyfajta perverzió? Ő közben megkérdezte milyen zenét szeretek, elkezdett keresgélni a gépén, én meg ezen gondolkodtam, belemenjek, vagy sem, mi legyen? Egyáltalán hogyan képzeli ezt az egészet? Közben a sütit eszegettem, finom linzertészta, lekvár, csoki, nyam! :) Aztán csak rákérdeztem, hogy képzeli ezt az egészet. Azt mondta, hogy készült. Bár sütni, főzni nem tud, pedig szívesen varázsolt volan el egy vacsorával, így csak a McDonlad's-ba ugrott le, mert tudja hogy imádom, és hozott ezt azt. Le is viharzott a konyhába, majd kb negyed óráig vissza sem jött. Én már kicsit furcsálottam is, amikor megjelent. Mondtam, hogy szívesen lemegyek a konyhába vele, de inkább felhozta a kaját. És mit hozott? 2 big mac, 2 sajtburger, krumpli. Hát mondom éhes vagyok ugyan, de nyugodtan eloszthatjuk. De ő mondta, hogy nem, ő most enm kér. Hát legyen. Kicsit fura volt az egész helyzet. Nézni akarja, ahogy eszem. Nem ő volta z első, aki mesélt róla, hogy vannak ilyen hajlamai, de az első akinek meg is csináltam. Persze olyat játszottunk előtte is, hogy miközben msn-eztünk én leírtam neki, hogy aznap mit ettem, vagy miközben beszélünk, épp mit eszek. De akkor sem nézett ténylegesen. Fura látvány volt. Szóval megkajáltam, először leült velem szemben az asztalához, majd átült mellém az ágyra. Én meg ahogy végeztem a szendvicsekkel, igazából nem elmúlt hanem mégjobban megjött az étvágyam, úgyhogy felfaltam a maradék sütit is. Ekkor ő már átkarolt, nem ellenkeztem, és megkérdezte, hogy jól laktam-e. Őszintén? Nem.