Na szóval ez a bejegyzés most nagyon személyes lesz. :) Igazából csak rólam és számomra legkedvesebb tevékenységről, az evésről fog szólni. Azokról az ízekről, és az érzéki élményekről, melyeket a napokban éltem át. :) És mindezt úgy mesélem el, hogy leírom egy napomat, de úgy, hogy a középpontban az evés és az ízek kavalkádja fog állni. Mindez mondjuk legyen a tegnapi napom. :P
Szóval hol is kezdjem. Tegnap reggel reggel olyan 8 körül keltem fel. Anyám már elment dolgozni, én kimenetm a konyhába, hisz mint oly sokszor tegnap is arra ébredtem, hogy már nagyon éhes vagyok. De csak úgy bugyiba és egy szál topban. :P Kinyitottam a hűtöt és körülnéztem. Találtam előző napról sültkrumplit és rántott húst, kivettem hozzá még sajtot, majonézt és paradicsomot, gazdálkodva azzal ami van. És persze egy túrórudit, egy nagy phár epres joghurtot, két banánt és tejet. A reggeli utáni desszertnek. :) Sajnos a sültkrumpli és rántott húst tipikusan az a kaja ami másnap újra melegítve mikróban már egyáltalán nem ugyanolyan jó, de azért még finom így is. Szóval a krumpli rég enm volt oylan jó ropogós, inkább nedves és olajos, a hús panírja is vizes, de attól még nagyon jól esett. A krumplit jól meglocsoltam majonézzel, imádom, és az ízeket csak fokozta a paradicsom és sajt. Imádom ahogy találkoznak az ízek a számban, ahogy megrágom és szétbomlik az étel, aztán ahogy lenyelem és jön az újabb falat. Nem túlzok ha azt mondom egész nap tudnék enni! :D
Aztán amikor végeztem, jött a két banán és a tej, de mindez a turmixgépbe, és most ugyan fagyi nélkül, mert sajnos elfogyott, de így is isteni íze volt, ahogy végigfolyt a nyelvemen. Miközben ezt ittam és enkiálltam a joghurtnak már bementem a szobámba és leültem a számítógépem elé. Többek közt megírtam a tegnapi blogbejegyzésem. :)
Anyám még előtte lévő nap csinált túrós tésztát, csak éppen tejföl nem volt otthon úgyhogy rám maradt, hogy kimenjek a boltba. Lezuhanyoztam, felöltöztem és ki is mentem. Aztán a boltban vettem pár csokoládét is, de amit nem tudtam otthagyni az a hűtőpultban volt a tejföl alatt. A kedvencem! Maga a mennyország! Egy nagy tál somlói! Tudtam, ezt nem hagyhatom ott! Mindennek a netovábbja, az ízek hamisítatlan legtökéletesebb egyvelege! Egyszerűen fenséges! Imádom! Amit soha nem tudnék megunni, és amit örökké tudnék enni, az nem más mint a somlói galuska! :D Szóval alig vártam, hogy enkiállhassak a királyi ízeknek. A vaníliás és csokis krém, haogy hidegen átáztatták a piskótát, apró dió darabokkal, az enyhe rum ízével, és jó adag tejszínhabbal a tetején! Nyam-nyam-nyam... :) :P
Délután úgy volt, hogy találkozom Dáviddal és elmegyünk valahová, Margit-szigetre, vagy a Gellért-hegyre, de az utolsó pillanatban lemondta, mert álítólag valami haverjával már megbeszélték, hogy összefutnak csak elfelejtette, és enm szeretné lemondani. Hát kicsit megharagudtam rá, hogy fontosabb neki holmi haver, mint én, de mindegy, egy fene. Felhívtam Jucit van-e valami programja. Nem volt, úgyhogy kimentünk a Duna-partra sétálni. De nem térek el a fő tárgytól. :P Nálunk a környéken nyílt egy új büfé, és gondoltam kipróbálom. Végignézve a választékot csak ámultam, óriás, meg dupla hamburger, iylen meg oylan változatok, mindennel, szokásos gyros pitában, vagy tál. De ami igazán megfogott, az az óriás gyros volt, nagyobb pitában, amibe a szokásos zöldségek és öntetek mellé egy kis sültburgonya is helyet kapott. Azonnal döntöttem. :) Bár enmcsak méretben, árban is dupla akkora volt, mint a hagyományos, azt mondhatom maximálisan megérte. És a hús is nagyon finomra volt elkészítve, ez sajnos nem minden helyen sikerül, de itt maximálisan elégedett voltam mindennel. A jól átsült ropogós hús, a szokásosan finom öntet, az enyhe, de mégis csípős íz, és a sültkrumpli így együtt első osztályú volt! Mikor Juci elé értem el is meséltem neki, és mondta ha legközelebb felénk jár majd kipróbáljuk.
Beszélgettünk, ettünk egy fagyit. Meséltem neki, hogy mi a helyzet velünk, és nagyon örül, hogy úgy néz ki összejövök valakivel komolyabban, és hogy milyen jó, hogy boldognak lát. Aztán mondta, hogy a hétvégén a többiekkel voltak bulizni, csak engem nem is íhvtak, mert tudták más programom van, -ez mondjuk kicsit bántott, mert attól még megkérdezheték volna, de mindegy, nem említettem neki- és hogy ott ő is összeismerkedett egy fiúval, és telefonszámot cseréltek, és a héten már találkoztak is, és nagyon szimpi neki meg helyes srác, nem olyan bunkó, mint a volt barátja -osztálytársunk egyébként- és, hogy jót beszélgettek meg sétáltak. Arra jutottunk aztán, hogy a velünk egyidős fiúk, mind bunkók, gyerekesek és hülyék, még úgyhogy nem is érdemes velük kezdeni, csak a pár évvel idősebbekkel. Leültünk a rakparton és már lassan sötétedni is kezdett, én lassan éhes is kezdtem lenni. Juci próbált meggyőzni, hogy üljünk be valahová, vagy menjünk el valami szórakozóhelyre, de mondtam, hogy én enm igazán szeretem. Egyrészt nem igazán iszom, másrészt, szerintem az ilyen helyek tele vannak bunkókkal, meg hülyékkel, vagy ha nem is én mindig kifogom őket. Vagy a beszólogató, vagy a rámenős, vagy a tapizós barmokat. Akiknek ugyan önbizalmuk van, csak éppen nem érteni mire... Úgyhogy én úgy döntöttem inkább haza indulok. ÍGondokodtam, hogy bemenjek-e a McDonald's-ba, de inkább sietek haza, biztos van otthon kaja, és kényelmesebb otthon a jó kis ágyamban, már semmivel sem törődve megkajálni. :) És jól is döntöttem, mert Anyu rendelt pizzát, meg hozott fagyit is. Úgyhogy megtömtem a kis pocakom rendesen elalvás előtt. :P :D XD
Szóval kb ilyen egy átlagos napom. Legalábbis a tegnapi ilyen volt! :P
