Mindennapjaim

Egyszerűen nem bírom tovább! Éhes vagyok, enni akarok. Sőt nem is enni, hanem zabálni! Ha ez a karcsúság ára, akkor én inkább kövér leszek. Ezt nem lehet kibírni. Egy hajszálnyi választ el, hogy kirohanjak és felzabáljak mindent amit a hűtőben találok.

A legrosszabb, hogy Anyu nem is foglalkozik a diétámmal. Ő nem akar diétázni, így én inkább bezárkózom a szobába, hogy ne is lássam miket nassol. A suliban is kész szenvedés látni a többieket, aztán rohanok haza, mert csak az utcán is evő embereket látok mindenhol, meg McDonald's-okat, Burger Kingeket, kis sarki büféket...

Ez nekem nem fog menni...

Hát igen elég rég jelentkeztem már. Ami ugye nem azt jelenti, hogy nem történt velem semmi. Épp ellenkezőleg. Nagyon nagy dolgok történtek! Elhatároztam magam január elején és elkezdtem diétázni. Vége a féktelen zabálásoknak, édesség halmok elpuszításásnak. Nme tudom meddig bírom, egyre nehezebb, de próbálom betartani a diétámat. Újra elkezdtem a testnevelés órákon is részt venni, és már 4 kiló le is ment másfél hónap alatt. Bár igazából meg sem látszik, de kezdetnek nem rossz.

Elhatárolódtam attól a fiútól is aki etetett, nem volt egyszerű, de talán mostmár beletörődött és nem keres/zaklat. A középkorú fickóról is kiderült, hogy igazából hasonló beállítottságú, mint ez a srác volt, így tőle is eltávolodtam. Lehetne egy-két sztorit róla is írni, ha érdekel valakit, lehet veszem rá a fáradságot.

Túl vagyunk a karácsonyon. Nagyon sok mindent kaptam, órákig tudnám mesélni. Új táskák, ruhák, könyvek. :D Nem si tudom mikor kaptam utoljára ennyi mindent! Hazautazott hozzánk bátyám is, kell ennél több? Hát persze! A finomabbnál finomabb sütik! Bárhova mentünk mindenhol rengeteg. Persze Anyu otthon is kitett magáért. Azóta azt veszem észre, hogy amíg van, csak tömöm magam.

Este szépen elkezdett esni a hó! Ok, nem lett oylan nagy szép hótakaró reggelre, mint amilyent álmodtam, de azért tezsik. :)

Gyönyrű, fehér friss hóban mentem reggel. Imádom ahogy ez a fehér porcukor ellepi  avalóság, az utca mocskát, és kicsit azt hihetjük, hogy egy álomvilágba, egy mesevilágba csöppentünk. Aztán ahogy az ember kiér a főútra és várj a abuszt, és már csak latyak sé sár van, kénytelen felébredni, és ráeszmélni, hogy uyganoylan mocskos a világ, mint bármikor máskor. A szokásos emberek, a szokásos mocsokban megjelennek az utcán...

Kezdek jobban lenni, már csak néha néha kell orrot fújnom, de jól érzem magam, kihevertem. :) Nemsokára téliszünet! Most bejglit és csokis muffint majszolok, lehet megyünk majd a csajokkal moziba!

Először is nagyon örülök a két állandó olvasómnak. :) Köszönöm, hogy érdekesnek találjátok a bejegyzéseim és nyomon követitek ezen a felületen a kis életem :P

Hétfőn volt december 6! Jó ez a nap már nem azt jelenti számomra mint kislányként, de attól még mégiscsak egy nap az évben amikor minden a csoki és édességek körül forog! És egy magamfajtának ez maga a mennyország! Mindenhol csokimikulások, szaloncukor, és minden egyéb! Anyutól kaptam egy kis csomagot, meg Judittal is vettünk egymásnak. Eygébként újra egyre többet vagyunk együtt. Azt mesélte, hogy a fiújával mostanában sokszor veszekednek, és már nem minden olyan rózsaszín mint volt. De azért szereti, és jól megvannak. Nem örülök annak, hogy már nem olyan boldogok mint voltak, de annak igen, hogy újra barátkozik velem is. Szomorú voltam és hiányzott, hogy minden idejét vele töltötte, és én már nem fértem bele... Kicsit már a Karácsonyon is be vagyok zsongva, hogy miket fogok kapni, meg úgy az egész hangulat kezd magával ragadni. A plázák ki vannak díszitve, karácsonyi zene szól. A belvárosban a főbb utcák is karácsonyi díszt kaptak. Így óhatatlanul elkapja az embert a hangulat. Ráadásul múlthéten pár napon a hó is esett, főleg egyik este volt nagyon szép amikor úgy nagyon elkezdett esni! Kár, hogy hamar elolvadt. Nem szeretem a hideget, de a frissen lehullott hófehér hónál nincs szebb. Mintha mindent finom porcukor máz fedne! És jövőhét pénteken ismét láthatom az én bátyámat! Várom nagyon! Velünk lesz január első hetéig! Meg várom a finomságokat! A sok kaja, meg süti! Nyam-nyam-nyam! Már csak amiatt is.. :) Bár a családi látogatásokban talán scak ez az egy jó dolog van...

Most itthon vagyok. Megfáztam, kicsit rossz, de legalább nem fáj a torkom és suliba sem kell menni! A torokfájás a legrosszabb, mert akkor enni sem tudok rendesen mert fáj a nyelés... :( Délután meg lehet átjön Noémi!

Egy újabb hétvégén vagyunk túl. Nem tudom kinek, hogyan telt, nekem nagyon kellemesen. :)

Nagyrészt Ferivel, és a szex és falnákság jegyében múlt el a két nap. Péntek délután még Noémivel ültünk a mekiben ahol a big mac-et falatozva arról kérdezget engem, hogy szerintem hízott-e, mert szerinte nem, de egy fiú ismerősünk szerint meg igen. Hát megmondom őszintén szerintem is, egyértelműen, látszik, hogy domborodik a pocakja, és kerekebb az arca is. De lehet a hasa neki fel sem tűnik a két hatalmas dinnye alatt, ami neki mellek helyett jutott. Aztán aról mesélt, hogy ő fodrász szeretne lenni, és már nézelődik ilyen irányba, hogy melyik suliba menjen érettségi után. Én talán szívesen lennék kozmetikus, de igazából semmihez sincs kedvem. Nem lehet scak úgy élni?? Miért kell mindenkinek beállni a sorba, és élni a felkelünk-dolgozunk-hazamegyünk holt fáradtan- lefekszünk-felkelünk-dolgozunk... sorba? Miért nem lehet életem végéig azt csinálni amit akarok? pl semmit! :P

Aztán este a számítógépem előtt ugyanezen gondolkodom miközben már Ferivel msn-ezek, fenn vagyok a chat-en is, de minek? És közben már a csokis fánkokon és házi szendvicseimen túl csipszet falatozok, de csak monoton eszem, az ízekre nem is koncentrálok, csak hogy csináljak valamit, úgy megszokásból. Ferit persze mindez felcsigázza és webkamerán szívesen nézné csak éppen nekem jelenleg nincs kamerám. És valahogy most őrá sem vagyok ráhangolódva. Azért megbeszéljünk, hogy másnap leutazok hozzá.

 Így is történt szombaton reggel kilenckor már a vonaton ültem. A nyugatinál még vettem előtte egy gyrost mert éhesnek éreztem magam, de csak még éhesebb lettem tőle. Úgyhogy mire megérkeztem már komolyan éreztem a mardosó éhséget. Feri látta is rajtam, hogy valami nem stimmel, úgyhogy mondtam neki, hogy farkas éhes vagyok. Erre felcsillant a szeme, és mondta, hogy üljünk be a mekibe, bármit választhatok. Ő evett egy big mac menüt, de én ilyenkor fel tudnám zabálni az egész helyet! Egy big mac menüt kértem, két sajtburger, egy fagyis pitét, két csokis fánkot, meg egy nagy kólát. Szerencse, hogy McDonald's mindenhol van! :P :D XD

Közben beszélgetünk, kiderült, hogy most a szülei is otthon vannak, de nem baj, legalább bemutat nekik is, és amúgy is este elmennek mert valami programjuk van. Hát, OK. Kedvesnek tűntek, de az anyja feltűnően végigmért. Nem tudom mit kifogásolt rajtam, bár kétségtelenül egyikük sem hasonló testalaktú mint én. Miért kell alapból negatívan megítélni valakit mert nagyobb? Mind1 egy vadidegen fog a legkevésbé érdekelni. Főleg, hogy a fia majd megőrül, úgy rajong értem! :D

A nap további része úgy alakult, hogy mint egy kiéhezett vadállat Feri úgy rámvetette magát ahogy kettesben elvonultunk a szobájába, és bár kicsit zavart, hogy a földszinten ott vannak a szülei, ennek ellenére egy hatalmasat szeretkeztünk. Majd a neten mutogatott nekem képeket meg videókat duci lányokról, hogy nekem melyik tetszik. Ez kicsit furcsán vette ki magát, de aztán kilyukadtunk oda, hogy belőlem is tök jó kis ilyen duci modell lehetne, meg hogy vannak ilyen oldalak ahol hasonló lányok mint pózolnak, meg ahol a feltöltött képeken meg videókon azt lehet nyomon követni ahogy mi mindent megesznek, meg hogyan gyarapodnak. Hát úgynézki manapság a neten bármi aberáltságot meg lehet találni. Mit ne mondjak rendesen meglepődtem. Kicsit próbáltam is megérteni ezt az egészet. A kezdeti képeken egy normál testalkatú lány, aztán egyre nagyobb és nagyobb. Közben megadja, hogy mennyi a célsúlya, kedvenc ételei stb. Mindezt pénzért csinálják?

De a lényeg, hogy én nem akarok-e valami hasonlót. Hát őszintén, nem. Vagy legalább had csinálhasson rólam képeket, amiket csak ő nézegetne, hogy átvészelje a napokat amíg enm láthat és nem érínthet. Egy tuti, ez a srác bele van bolondulva a minnél kövérebb lányokba. A gépén lévő képeket nézegetve ez egyértelművé vált. Némelyik lányt/nőt komloyan sajnálom. Hogyan tud egyáltalán felkelni? Vagy hoygan bírja azta  terhelést a szervezete? Bár ezeket a kérdéseket néha én is megkapom, de én ennyire még nem érzem a túlsúly hátrányait. Szerencsére... Bár ki tudja, ha így haladok. És pedig így haladok...

Aztán estefelé kitalálta, hogy nem viccel komolyan fizet nekem ha a szeme láttára megeszek 3 XXL pizzát. Na itt kicsit kiakadtam. Normális ez a srác? Miket ki nem talál. Gondolom végre örül, hogy talát egy oylan lány amilyenről álmodozott, meg amilyeneket a neten nézegetett. Aztán csak belementem, azzal a feltétellel, hogy ha nagyon nem megy, akkor hagyjuk és nem kell mindenáron megenni. És hogy megesküszik, hogy a képeket nem látom viszont soha a neten. Szóval kiválasztottuk a feltéteket és én felkészültem lélekben a zabálásra. És hogy alakult? A második pizza feléig gond nélkül. De ott egyszercsak annyira telítődöttnek éreztem magam, hogy úgy éreztem még pár falat, vagy bárki csak hozzáér a hasamhoz, kidobom a taccsot, és visszajön az egész. Mondtam is elfúló hangon, hogy ez nem fog menni, de ő erősködött hogy bizonyítsam be milyen belevaló csaj vagyok és egy nyomorult pizza nem fog ki rajtam, legalább a másodikat pusziljam be. Máskor mindig azt hittem, hogy amilyen nulla önuralmam van, és mennyire imádom a pizzát, abba se tudnám hagyni amíg csak van belőle.

De felattam, lehet, jobb is így. Igazából azt hittem az nap már egy falatot sme fogok tudni enni, de átment rajtam, és késő este felébredtem, hogy nagyon kívánok valami édesset. Fel si ébrezstettem Ferit, hogy nekem most nagyon kell valami édesség, mert nem bírom tovább. Nagy álmosan rámnéz, és megkérdezi, hogy komoly-e, nem ettem eleget? Erre kicsit meg is sértődtem, nem én találtam ki ezt a pizzás marhaságot, aztán azt mondta osonjak le a konyhába, hogy a szülei fel ne ébredjenek, és nézzek magamnak amit csak akarok. Éjszaka egy idegen házban, és idegen hűtőt dézsmáljak meg? Hát nem tudom, osonásnak lehetett-e nevezni, recsegett-ropogott a lépcső alattam, magamat is dög nehéznek éreztem, csodálom, hogy nem szakadt le az egész ahogy letrappoltam, aztán beosontam a hütőhöz. Találtam valami maradék csodoládét, a fél táblát benyomtam, de semmi nomrális édességet ezen kívül. Hiába nem otthon voltam. Kivettem a mogyoróvajat azt kezdtem el kanalazni, meg valami cukorkát a konyhapultról, azt gondoltam, akár a kockacukrot si be tudnám falni csak édes legyen. Aztán beértem a mogyoróvajjal, kis kaláccsal meg találtam egy kólát, de azzal végeztem is. Majd nagy nehezen visszaküzdöttem magam a lépcsőn, de komoylan úgy kifáradtam tőle, mintha egy tesiórát normálisan végigcsináltam volna.

Most el is fáradtam az írásban, úgyhogy talán folytatom később, de most megéheztem. És most van valódi édeség is! Szóval meglesem és nekiállok annak ami van! :D

Imádom imádom imádom!

Hogy mit is? Magamat, az életet, mindent! Talán sosem éreztem még magam ilyen jól a bőrömben! Boldog lennék? :D

Belevágtam és randiztam a múltkori posztomban szereplő pasikkal. A köépkorut -nevezzük Lacinak, de természetesen nem így hívják-, szóval Lacival egyik délután suli után beszéltem meg egy találkát. Elmentünk a budai várba sétálni, kicsit hűvös, de mégis jó időt fogtunk ki, utána pedig beültünk egy cukrászdába. Nagyon kedvesen bókolt végig, kicsit zavarba is hozott, néha oylanokat mondott, de végeredméynben nagyon jól elbeszélgettünk, és meglepő módon a korkülönbség ellenére sok közös témát tudtunk kibeszélni, pedig akár kis túlzással apám lehetne. És nem voltak kínos csendek, vagy nem kellett gondolkodnunk éppen miről dumáljunk, mert minden olyan szépen simán, gördülékenyen jött magától. :D Annyira imádom ahogy oda van értem, és bókol enkem, annyira jól esik. Egy férfi (vagy fiú) sem bánt még így velem! Valahogy mindehhez még azt is elnézem, hogy mint férfi nem kimondottan az esetem. Mind1, majd meglátjuk mi lesz. :)

Az izgalmasabb sztori most kezdődik! A fiatalabb srác nem pesti, és nagy unszolásra belementem, hogy leutazok hozzá vonatal. Nem fogom megbánni. Bevallom volt bennem egy kis félelem, de legyőztem, telefonoztunk előtte sokat, meg msn, minden. Anyunak azt mondtam, hoyg egy barátnőmnél töltöm a hétvégét és ott is alszom, összepakoltam pár cuccot ami kell két napra, tényleg nem sok, csak a legszükségesebbek, és irány a nyugati!

Neki is kitalálok valami nevet.... legyen mondjuk Feri. Szóval már ott várt a pályaudvaron, pont úgy nézett ki, mint ahogy a képeken. Kedves volt és közvetlen. Kérdeztem, hogy mi a program, ő azt mondta megmutatja szívesen a város, de otthon már készült. Elég hűvös őszi idő volt, így a városnézést szívesen kihagytam volna, de talán korai lenne rögtön hozzá menni, úgyhogy javasoltam üljünk be valahová, de nem ment bele. Azt mondta náluk sokkal jobb, plusz már előkészített mindent és a szülei is elutaztak a hétvégére. Kis gombóc volt a torkomban, de belementem. Kellemes nagy lakásuk volt, emeletes. A földszinten hatalmas nappalival, konyhával, és a szülei szobájával. A tetőtér csak Ferié, ennek ellenére több helyiségből állt. Szintén fürdőszobával, és egy még el nem készült konyhával. A konyhába invitált be először ahol a kezembe nyomott egy tányér teasüteményt és egy nagy pohár kólát, aztán mondta, hogy menjünk fel, megmutatja a szobáját. És, hogy ezután, hogy telt a délután? Lassan vette a bátorságot és felvázolta, hogy mennyire tetszem neki, és mennyire izgatónak tart, de nem szeretne lerohanni, de azt mindenképpen szeretné ha tudnám, hogy megőrjítem, és hogy nagyon izgatónak és izgalmasnak találja ahogy egy hozzám hasonló lány eszik, és ő azt nézheti.

OK, erről már beszélgetünk msn-en is, és amilyen bizarrnak hangzott elsőre, aztán egyre jobban kezdtem elfogadni. De így ahogy élőben felvázolta, megint kicsit furcsán néztem rá. Ez egyfajta perverzió? Ő közben megkérdezte milyen zenét szeretek, elkezdett keresgélni a gépén, én meg ezen gondolkodtam, belemenjek, vagy sem, mi legyen? Egyáltalán hogyan képzeli ezt az egészet? Közben a sütit eszegettem, finom linzertészta, lekvár, csoki, nyam! :) Aztán csak rákérdeztem, hogy képzeli ezt az egészet. Azt mondta, hogy készült. Bár sütni, főzni nem tud, pedig szívesen varázsolt volan el egy vacsorával, így csak a McDonlad's-ba ugrott le, mert tudja hogy imádom, és hozott ezt azt. Le is viharzott a konyhába, majd kb negyed óráig vissza sem jött. Én már kicsit furcsálottam is, amikor megjelent. Mondtam, hogy szívesen lemegyek a konyhába vele, de inkább felhozta a kaját. És mit hozott? 2 big mac, 2 sajtburger, krumpli. Hát mondom éhes vagyok ugyan, de nyugodtan eloszthatjuk. De ő mondta, hogy nem, ő most enm kér. Hát legyen. Kicsit fura volt az egész helyzet. Nézni akarja, ahogy eszem. Nem ő volta z első, aki mesélt róla, hogy vannak ilyen hajlamai, de az első akinek meg is csináltam. Persze olyat játszottunk előtte is, hogy miközben msn-eztünk én leírtam neki, hogy aznap mit ettem, vagy miközben beszélünk, épp mit eszek. De akkor sem nézett ténylegesen. Fura látvány volt. Szóval megkajáltam, először leült velem szemben az asztalához, majd átült mellém az ágyra. Én meg ahogy végeztem a szendvicsekkel, igazából nem elmúlt hanem mégjobban megjött az étvágyam, úgyhogy felfaltam a maradék sütit is. Ekkor ő már átkarolt, nem ellenkeztem, és megkérdezte, hogy jól laktam-e. Őszintén? Nem.

Nem szívesen mesélek a múltkori házibuliról, mert nem éppen úgy alaklult, ahogy Noémivel elképzeltük, talán majd egyszer kiírom magamból, hogy mik történtek tanulság gyanánt, és hogy más esetleg okuljon a történtekből.

Egy biztos, valami megváltozott Nomémiben. Ültünk a szobájában és sok mindent elmesélt. Olyan dolgokat amikról nem szokott beszélni, senkinek, de most enegm mégis méltónak talált rá, hogy megossza velem. 13 éves koráig maga is szintén a duci lányok táborát erősítette. Ami miatt sok megkülönbözetetés érte, általános iskolában fiúktól lányoktól egyaránt. Tudatosult benne, hogy egyrészt nem fog kelleni a fiúknak, másrészt hosszabb távon nem egészséges ahogy él. Nagy akaraterővel lemondott az állandó nassolásról, mindennapos csokikról, csipszről, és 8. év végére 15 kilótól vált meg, egyben nagyon sokat változott és az egyik legnőiesebb, legcsinosabb lány lett az osztályában. Hirtelen legnagyobb örömére ő iránta is elkezdtek érdeklődni a fiúk, sőt majd megvesztek utána. Így került már egy új közegbe, követekző évben a gimibe. Nagyon meg volt elégedve magával és az új külsejével, bár titkon ugyanúgy hiányoztak neki a nassolások, édességek mámórító csábítása. De hogy tudta ezt legyőzni? Folyamatosan szembesítette magát azzal, hogy mennyire jól néz ki, szinte már tökéletes, és ezt csak úgy tarthatja meg, ha lemond ezekről az élvezetekről. És mivel valahol irigykedett a ducikra, hogy ők minden bűntudat nélkül annyit és akkor amikor akarnak nassolhatnak, és emiatt nekik még csak bűntudatuk sincs -legalábbis látszólag- ezért úgy érezte valahol az ő feladata folyamatosan érzékeltetni velük, hogy mit tesznek magukkal, hogy átérezzék, az ő fájdalmát is. De ha érzékeltetni nem is, mély lenézéssel kezelni őket. De mindezt kezdte megbánni, és valahol hogy jóvátehesse, vagy legalább változtasson, ezért kezdett el barátkozni velem. És rájött, hogy nagyot hibázott, hogy a külsőm alapján ítélt meg, mert nagyon jó barátnőre lelt bennem. :)

Most pedig a frissen történtekre térek át. Szóval ezen a bulin mindketten nagyot csalódtunk a fiúkban, és szegény ráadásul abban a srácban akivel annyira össze szeretett volna jönni, ezért úgy érzi az elmúlt évek fárasztó önmegtartoztaása hiába való volt. Én mondtam neki, hogy ez nem igaz, és büszke lehet magára amiért sikerült mindazt elérnie mait szeretett volna, és ráadásul csinos hibátlan alakját évekig megtartania, azt mondta így nincs értelme és teljesen felesleges, hiszen nincs miért iylennek lennie, ezért ettől a naptól kezdve véga az epekedésnek, sanyargatásnak, önmegtartoztatásnak, és így lesz mint én. Amit csak megkíván magáévá is teszi, és annyit amennyit csak akar.

Más téma:

Viszont nagyon jó passzban vagyok mostanában én is! Ha a suliban, vagy amúgy máshol nem is, a neten mostanában egyre több pasi ír rám. És nem csak a szokásos alpári bunkó stílusuak, hanem kedves normális pasik is. Akik rajonganak értem, ahogy egyikük fogalmazott. Igen azon a kettőn kívül akikről múltkor írtam, most a héten egyik este szintén chat-eltem egy nagyon kedves normális pasival, és tök jól eldumáltunk, és ő a képeim alapján teljesen oda van értem, mégis normálisan és kultúráltan el tudtunk jól beszélgetni. :) Sajnos tegnap este nem tudtam felmenni msn-re, de hátha esetleg am újra összefutunk msn-en. :)

Bevallom irigykedem Noncsira. Most, hogy többet vagyunk együtt, és beszélgettünk rájöttem, hogy miylen csinos és szép lány. Biztos, hogy megfordul utána minden fiú. Nem is értem miért nincs már egy ideje fiúja. Csinos jó alakú, formás nagy cicikkel, kerek popsival. Hullámos hosszú világosbarna hajjal, kék szemekkel. Az én meglátásom szerint szép arcú is, bár tény nem egy moslygós lány, de talán mostanában már ez kezd megdőlni. :)

Azzal persze ki tud borítani, ha nekem kezd el siránkozni, hogy úgy érzi megint felszedett egy fél kilót. Nagyon odáig van magával, meg a külsejével. Akár órákig tud értekezni, hogy milyen körmöket csináltat magának legközelebb, vagy milyen ruhát nézett ki, esetleg meg is mutatja, aztán segítsek neki dönteni, hogy melyik legyen, melyik áll jobban neki. Most tényleg ehhez én kellek? Segítek persze, de azért enkem sem jó nézegetni ahogy az én méretemnél fele akkora darabokat próbálgat, én meg scak ácsingózom, mert az egész üzletben nincs az én méretemre semmi. Persze ha oylan üzeltbe szeretnék én bemenni, ami nekem is jó lenne, akkor ahhoz most nincs kedve, nincs már rá idő- késő van, már elfáradt, menjünk már inkább haza, majd legközelebb. De legalább ő hív, és együtt vagyunk. :)

Mostanában Noncsival többet lógok délutánonként, mint Jucival. Pedig Juci az első számú barátnőm legalábbis eddig így éreztem, de mostanában mindig csak Dani így meg úgy, rám meg alig van ideje. :(

Viszont Noémivel eddig nem voltuk azok a nagyon jó barátnők. Ő is benne volt a társaságunkban, de azt hiszem nem kimondottan miattam. Sőt mintha valahogy pont amiatt amilyen vagyok. Mintha egy kis enyhe megvetés lett volna mindig a szemében, hogy úgy nézek ki ahogy. Kb néha ezt olvastam ki a szeméből: "Kövér vagy, de ezt magadnak köszönheted, ha kicsit oda figyelnél magadra, olyan csinos lehetnél, mint én." De én egyrészt nem érzem hátrányosnak magam a túlsúlyom miatt, másrészt ez ilyen önámítás, mert valahol irigykedik rám, hogy én nem törődök és nem foglalkozom azzal, hogy mit és mennyit eszem, neki pedig ez mindig nagy gond. Meg ugye a nagy átlag aki megveti és nem akar sem mutatkozni sem barátkozni ducikkal. Na Noémit én kb mindig ilyennek gondoltam. Valahol a ducik mindig a csúfolás és megvetés tárgyai minden társaságban- sajnos az osztályunkban is, lányok fiúk vegyesen. És mindegy nekik, hogy fiú vagy lány, hogy néz ki, milyen valójában. Nem is ismerik, és nem is akarják megismerni, pedig lehet egy értékes embert, és jó barátot veszítenek a külső előítéleteikkel. Na de Noémit mintha kicserélték volna! Ő jön oda hozzám, hogy menjünk el ide-oda, nincs-e kedvem ehhez, vagy ahhoz. Felhív, msn-en rám ír. Szóval nagyon kedves és jó fej. Sokat találkozgatunk, nagyon jól kijövünk. :)

Tegnap délután pl felhívott magához. Mutogatta a ruháit, neteztünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. És megkérdezte nincs-e kedvem vele tartani egy házi buliba hétvégén. Kérdeztem, hogy más ismerős is lesz-e. Azt mondta hívta Jucit is és barátját, ha ráérnek jönnek, meg még két lány akiket ismerek- egyikük szintén osztálytárs. Azt mondta valami fiú ismerősénél lesz. Hát kicsit meg si lepődtem, főleg hogy eddig Noncsi nem hívott sosem házibuliba, meg amúgy sem jártam nagyon házibulikba, főleg nem számomra idegen srácokhoz. De a kíváncsiságom nagyobb a félelmemnél, szóval igent mondtam. :) Mindenképpen beszámolók majd a buliról itt is! :D

Az elmúlt időszakban két sráccal is jobban összeismerkedtem. Igazából csak az egyikük srác. Mindkettővel chaten futottam össze, és a legtöbb bunkó tahóval ellentétben velük normálisan és értelmesen el lehetett beszélgetni, így a trécselés színhelye felcserélődött a chat.hu felületről msn-re.

Megpróbálom mindekettőjüket bemutatni: Egyikük - nevezzük csak fiúnak- pár évvel idősebb nálam, a feltöltött képeim teljesen megbabonázták- ahogyan ő mondta és nagyon szépnek, szexisnek és izgatónak talál, de mindezt kultúráltan mondta el. Elmondta, hogy imádj a telt lányokat, nem tud betelni velük, és minnél többet beszélgettünk, annál inkább kiderült, hogy minnél teltebb egy lány neki annál jobban tetszik, és igazából itt számára a csillagos ég a határ. Elsőre bizarrnak és betegesnek tűnt mindez, de egyre jobban kezd megtetszeni. :) Szóba került természetesen az evés függőségem, ez a mindent kitöltő és minden mást egyre jobban alárendelő szenvedélyem, ami őt csak mégjobban lázba hozta és izgatta. Többször előfordult, hogy leírtam, hogy mit és mennyit eszek éppen miközben msn-en beszélünk, és ő majd kibújt a bőréből. Mindez nagyon izgatta, és ennél csak az lenne számára még izgatóbb ha ő etethetne engem. Hát érdekes fiú nem vitás. Régebben egy ilyen sráctól hanyatt-homlok menekültem volna, hogy perverz meg minden, de most kimondottan tetszik. Főleg, hogy minemellett egy tök normális átlagos srác, átlagos testalkattal, még talán helyesnek is mondható, és mindemellett számára az evés semmi jelentőséggel nem bír. És bármi másról is nagyon jól el lehet vele beszélgetni, sőt nagyon sok a közös témánk amúgy is! Szóval szimpi, amihez egy plusszt ad mindaz amit leírtam. :)

A másikuk ebvallom egy középkorú pasas, akiben külsőleg számomra semmi vonzó nincs. Kicsit pocakos, kicsit semmilyen, szépen öregedő agglegény. De végtelenül kedves, nagyon szépeket ír, nagyon szépen tud udvarolni, és egyáltalán, de egyáltalán nem rámenős. Sőt végtelenül türelmes és jószándékú, jószívű ember. Meg is fordult a fejemben, hogy találkozzak vele személyesen is. Nagyon szépen lefestette, hogyan is képzelné el első randinkat. :) Szintén nagyon vonzónak és szépnek tart. Sokat áradozik rólam, ha úgy alakul és én is hagyom, de ezt is nagyon finoman és érzékien teszi akár azt is ecseteli, hogyan szeretkezne velem. Szinte beleborzongok olyanokat ír. Bevallom engem is fel tud izgatni. :) Áradozik számára tökéletesen szép és kerek fenekemről, szerinte körzőt lehetne igazítani hozzá, oylan szép kerek. :) Igazából nála nincs meg ez a kicsit beteges perverzió, hogy mégnagyobbnak is el tudna képzelni, de szóba került, hogy zavarná ha tovább híznék és természetesen nem. Sőt mint mondta, mellette és az ő főztjén biztos hamar felszaladna rám vagy még húsz kiló. :D

Sokat gondolkodom, hogy igent mondjak neki egy személyes találkára. :)

Tegnap késő délután úgy alakult, hogy éppen Jucival voltunk a belvárosban, majd felmentünk hozzájuk. Aztán kitalálta, hogy még páran amúgy is mennek el valamerre estefelé, tartsunk velük mi is. Úgyis rám fér, hogy kimozduljak, meg hátha tudnak mutatni valami jó helyet amit aztán megkedvelek. Kicsit húztam a számat, de aztán belementem. Mint aztán kiderült összefutottunk Danival, Juci fiújával, meg annak egy haverjával, így négyesben beültünk egy ilyen pinceklub- kocsma szerűségbe. Kicsit lepukkantnak tűnt, ehhez képest az árak elég magasak voltak szerintem. Viszont nem volt olyan füstös mint számítottam rá, és korunkbeliek meg húsz és harminc év közöttiek alkották a törzsközönséget. Szóval ebből a szempontból szimpi volt a hely. A két srác nagyon a piálásra ment rá, én nem nagyon éreztem, hogy ebben részt akarok venni, de egy sörre rábeszéltek a többiek. Igazából nem gyakran sörözök, de most kimondottan jól esett, a többiek valami vodkás kotyvaszt ittak, meg a két fiú mindezt sörrel kísérte. A beszélgetsébe mi lányok nem igazán tudtunk bekapcsolódni, mert gondolom a srácok régóta haverok, és velünk nem törődve jól el voltak régebbi sztorik mesélésével, amiken ők jól elszórakoztak, fel sem tűnve, hogy ez talán minket, legalábbis engem nem igazán köt le.

Aztán a többiek is úgy határoztak, hogy álljunk tovább, lévén, hogy nekik sem a legolcsób hely volt, és keressünk valami hasonló, de jobb árfekvésű helyet a folytatáshoz. Én magamban már éreztem, hogy a sörtől kimondottan megéheztem, de mire kimondtam volna Dani megelőzött, és kis megbeszélés után, hogy a meki, vagy  a burger king a finomabb, és mivel mindkettő ott volt egymással szemben, ezért a burger king mellett döntöttünk. Én álatlában szinte mindig a mekibe megyek, bár nincs rá magyarázatom miért azt favorizálom inkább. De komolyan mondom, tényleg igazuk volt a többieknek. Egy dupla whooper menüt. Hát az az igazi finom, meleg zsíros húspogácsa! A mekis big mac a nyomába sem ér! Isteni volt! Nagyon nagyon finom volt. :) Én ettem még fagyit meg csirkeszárnyakat sültkrumplival, de ez a szendvics nagyon ott volt!

Ezután elmentünk egy ilyen másik pince kocsma szerűségbe ahol még összefutottunk pár ismerőssel- bár nekem egyikük sme volt az, csak a többieknek. Még két sráccal meg egy csajjal. Annyi biztos, hogy már nem voltak szomjasak. Nem is nagyon emlékszem miről ment a beszélgetés a késöbbiekben, az egyik fiúval -Gergőnek hívják- egészen összemelegedtünk. Meghívott valami koktélra aztán mégegyre miközben ő sörözött. Aztán először scak beszélgettünk, miközben egyre közelebb húzódott hozzám, majd át is ölelt, és egy hiretlen pillanatban közel hajolt hozzám, és mire bármit is tehettem volna, megcsókolt. De úgy mint még soha senki! Csodálatosan csókolt. Olyasmit éreztem mint még soha. Lágyan, érzékien, selymesen. Nagyon finom íze volt a csókjának. Semmi durva nem volt benne, sőt nagyon finoman, de mégis magabiztosan csinálta. Aztán újra és újra megcsókoltuk egymást, teljesen megszűnt körülöttem minden, mintha csak mi ketten lennénk, senki enm lenne körülöttünk, mintha nem is ott lettünk volna... És mindeközben egyre szenvedélyesebben csinálta, és már a nyakamat csókolgatta és simogatott.

Nagyon hozzámragadt, és hajnalban alakult úgy, hogy mindenki mondogatta, hogy már fáradt menni kéne. Kicsit én is azt voltam, de... :D

Szóval egy darabon elkísért, aztán szétváltunk. De nem tudom sem a teljes nevét, sem a telefonszámát! Ki kell derítenem!

Ez az éhség dolog, amiről múltkor is meséltem, azt hiszem, hogy most a végletekig fokozódott.

Tegnap egész nap minden oké volt. Suli után hazaértem, megkajáltam, ahogy szoktam, jól laktam meg minden. Aztán kicsit TV-tem még otthon, aztán Noncsival elmentünk vásárolni. És ami a legfurább, hogy ő ugyan nem, de én megettem két sajtburgert is, de hazafelé késő délután, már leszálltam a buszról és pár utcányira voltam a házunktól, hirtelen egyik percről a másikra olyan éhség rámtört. Teljesen összeszorult a gyomrom, és már fájdalmas érzés volt. Mikor pedig már beértem az udvarra szinte elviselhetetlenné vált. Szóval besiettem, rögtön a konyhába, ledobtam a táskám, meg a szatyrot, és rögtön a hűtőhöz rohantam és kivettem amit csak tudtam. Ahogy elővettem a kenyeret már a kezem is remegett. Megettem majd fél kilót, hozzá májpástétomot, egy kerek camambert sajtot, paprikát, szalámit, másfél liter tejet, almalevet, egy adag pudingot, két túrórudit, és így már jól éreztem magam. Sőt talán jobban is mint hittem. Majd kipukkadtam, úgy feszült a hasam, mint egy medicinlabda, oylan kemény volt. Kicsit nehezen is aludtam el. Ilyenkor sosem tudok hasra fordulni. De mindegy, legalább elmúlt az a nyomasztó érzés.

De igazából itt még nincs vége. Reggel felkeltem a szokott időben - suli- és először ugyan csak a szokásos iszonyú fáradtságot éreztem, de zuhanyzás után megint előjött ez az éhség érzet, persze nem oylan durván, mint este, de előjött. Úgyhogy gyorsan benyomtam egy tábla milka csokit, és nekiálltam reggelizni, majd még majd egy tubus tejszínhabot is benyomtam.

Suliban csak a szokásos, ettem tízóraira egy hambzrgert meg egy ishlert, azóta semmi, húsz peerce értem haza, de mostmeg fáj a hasam, nem merek semmit sem enni. Nem tudom mitől van ez?

Kezdek rájönni, hogy valamiféle ördögi körbe kerültem, amiből nincs kiút. Minnél többet eszem, annál éhesebb vagyok, és annál többet kívánok, és minnél inkább zsíros, cukros hízlaló ételeket eszem, annál jobban a még zsírosabbakat, még cukrosabbakat kívánom. Szóval egyre csak kövérebb leszek. Minden örömöm ebben, lelem. A következő étkezéseket várom, de addig sem bírom ki, valami nassolás nélkül. Szinte már egész nap folyamatosan nassolok, de hogy a délután és este ebből áll, az egyértelmű. Úgy érzem az evésben teljesedek ki. Olyankor elmúlik a magány, elmúlik minden baj, nem fáj semmi, és úgy érzem teljes vagyok, nem marad ki semmi az életemből ami fontos lenne. Mert az ízek és kulináris élvezetek mindenért kárpótolnak, ami esetleg kimaradna.

Szóval lassan kezdem felismerni a problémám. A legnagyobb baj, hogy Anyu például mindebbe nem szól bele, sőt nem is igazán érdekli mikor és mennyit eszem. Tegnap este pl megkérdeztem, hogy szerinte nem eszem esetleg többet mint kellene, és erre csak annyi volt a válasz, hogy ezt nekem kell éreznem. De nem érzem. Napi 24 órában folyamatosan bírnék enni. Egyre kevésbé érzem a határt. És amit mostanában még észrevettem, hogy annak ellenére, hogy sokkal, de sokkal többet eszem mint pár éve, szinte már állandóan éhesnek érzem magam, és nem tudok jóllakni. Ez mitől lehet? És az elmúlt kb egy hónapban mindez még hatványozottan igaz! Azt hiszem segítségre van szükségem mert egyedül nem megy. De mindez, hogy vált most aktuálissá? Azok a nadrágok amik nyár elején még gond nélkül rámjöttek, most felejtősek, sem a combjaimra, sem a fenekemre nem jönnek fel. És már ha magamra nézek akkor látom, hogy látványosan nagyobb a hasam mint volt. Ha pedig a tükörben nézem, látom, hogy ez igaz az egész testemre, a fenekemre és combjaimra is. És persze nem csak én vettem észre. Az osztálytársaim, a tanáraim is. Nemsokára lesz az év eleji orvosi vizsgálat a suliban, előre félek. A tesi óráról meg ne is beszéljünk. Úgy érzem magam, mint elefánt a porcelánboltban. Csak állok ott, a futás, vagy bármi más gyakorlat... Volt év eleji szintfelmérés. A tanár mondta, hogy inkább ne eröltessük, ad egy 2-est és nem tartjuk fel egymást. Szép, ez igazán kedves volt... Bár lehet, ha elkezdem ott a felülést és hasonlókat imitálni, nem lesz abból még 2-es sem. Ok, nem az egyetlen duci lány vagyok az osztályban, de mostmár egyértelműen a legnagyobb. Hogy lesz-e így egyáltalán valamikor bárkim is? ilyen élmények és gondolatok után sajnos csak egy dolog van ami egy kis boldogságot csempész a mindennapjaimba. És ez nem más, mint a finomságok határtalan élvezete! Beteg lennék?

Itthon ülök a gép előtt, nemrég értem haza. Már megkajáltam, egy kis pizza maradt estéről, meg kínai édes-savanyúhoz csináltam gyorsan rizst. Utána egy finom omlós őszibarackot ettem. Akkor szeretem igazán, ha már kezd kicsit túlérni, és puha és folyós. Na akkor igazán édes és finom. Most ebéd után nagyon jól esett. Úgy érzem tele is vagyok most. Majd később jöhet egy kis almáspite, mert láttam, most az is van itthon. :P A házihoz még nincs kedvem, kicsit netezek, bár msn-en nincs most fenn senki, úgyhogy ilyen női oldalakat nézek :P

Amire most nagyon rászoktam az a csokis fánk, egyszerűen imádom. Nálunk itt a Lidl-ben kapni, van hogy hazafelé beugrok, megveszek ötöt-hatot, és vagy még útközben, vagy ahogy hazaértem és leülök kicsit, egy ültő helyemben be is falom. Legszívesebben vennék többet is, de sokszor nincs már az üzletben sem. Lehet reggel kéne venni, amikor frissen elkészül, de akkor meg nem tudok. Szóval teljesen rákattantam, ha a mekibe is beülünk bármit veszek, jön mellé egy csokis fánk is, bár a mekiben még kevésbé friss, mint a Lidl-ben. Kaptunk ilyen mekis kuponokat, szóval Jucival majdnem minden délután, suli után beülünk, és fele áron, mint máskor olyan jókat kajálunk, hogy volt, hogy mikor hazaértem már nem is voltam éhes. Pedig nagy igazság, hogy a McDonald's-ban nehéz jól lakni. Ami most a mekiben nagyon izlik a csokis vaniliás fagyin kívül, az a meleg pite fagyival mellékelve! Egyszerűen isteni! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Mert tényleg nagyon nagyon finom!

Néha tényleg nem csodálom, hogy úgy néznek ki az amerikaiak, ahogy, mert én is tudnám egész nap zabálni a mekis kaját, meg a hamburgereket.

Újra itt vagyok, hogy egy újabb bejegyzést vessek virtuális naplóm lapjaira.

 Eltelt mégegy nap a suliban. Még mindig nem tudtam hozzászokni a korábban keléshez. Ugyan nyáron is felkeltem, félnyolc, legkésőbb nyolc órakor, de hatkor kelni azért nagyon más. Olyan fáradt vagyok, hogy legszivesebben visszaesnék az ágyba, és már reggel azt várom, hogy újra este legyen, és a jó puha ágyikóba visszafekhessek. Este bezzeg nem vagyok álmos és hiába is fekszem nem tudok aludni... Ez már csak egy ilyen ördögi kör.

Tizenöt nap alatt már elegem van a matekból, fizikából, töriből meg mindenből. Ráadásul idén érettségizem is, nem tudom még mi lesz. Rengeteget kell tanulni, már most izgulok, ha csak belegondolok. Jó lenne már túl lenni rajta. Bár fogalmam sincs még mindig, hogy szeretnék-e tovább tanulni, vagy mihez akarok kezdeni érettségi után. Bár ez a szeretnék-e költői kérdés, hiszen ma már érettségivel nem tudok semmihez kezdeni, úgyhogy ha nem is főiskola vagy egyetem, valamilyen szakmát le kell sajátitanom. De mihez van igazán kedvem? Őszintén? Semmihez... :P Beszéltünk erről a csajokkal és ők is hasonló dilemmában vannak. Ugyhogy legalább nem vagyok egyedül a problémával. Most, hogy újra elkezdődött a suli viszont Jucival újra többet együtt vagyunk, meg suli után is egy kicsit lógunk együtt, mert álatlában csak késő délután találkozik a fiújával. Kicsit irigykedem is, hogy így összejött neki, de sebaj, majd nekem is hátha lesz valakim, aki végre már igazán szeret!

Sziasztok!

Rég jelentkeztem, de most újra itt vagyok! :)

Kijelenthetem, hogy mostmár mint felnőtt, érett nő. Ugyanis 18 éves vagyok! :P

Nagyon jól sikerült a szülinapom. Bátyám is hazautazott, bár mostanra már ismét visszament, nagyon klassz ajándékokat kaptam, volt nagy torta, feketeerdős! Nyami! A barátnőim is gondoltak rám, elmentünk egy szórakozóhelyre is, és kivételesen jól is éreztem magam. Főleg mert velük lehettem, és együtt voltunk, mint régen. Nagyon jó volt! :D

Csak így röviden most, mert számtech órán ülök...

Elkezdődött az iskola, beborult az idő, szinte késő novemberi hűvös esős, sötét minden nap. És ami a legrosszabb Dáviddal is összevesztünk. :(

Nagyon szomrú vagyok ezek a dolgok miatt. Csak tengődöm egyik napról a másikra. Szerdán megvolt a szokásos unalmas évnyitó, újra láttam sok osztálytársamat akiket egész nyáron nem láttam, nem mintha hiányoztak volna. Akikkel jobban vagyok úgyis össszefutottunk nyáron is, a többiek szemében pedig, ...akár ott se lennék. A fiúkról inkább már ne is nagyon beszéljünk. Szerdán megkaptuk az órarendet, emg a listát  a könyvekről, meg hogy mi mennyi lesz. Minden évben ez van, talán október végére meg is lesz az összes tankönyv. Mindegy mert még a füzeteket sem vettem meg, mert valahogy az utolsó napokban mindenhez volt kedvem csak a tescoban sorban állni nem.

De mi is történt pontosan? Dávid azt mondta, hogy valahogy úgy érzi mégsem illünk össze, és hogy át szeretné gondolni a dolgokat és hagyjak neki egy kis időt. És ne találkozzunk amíg újra nem keres. Ilyenkor az meber ugye úgy van vele, hogy próbálja elterelni a gondolatait és inkább nem is gondolni semmire. Ez a legnehezebb. Esetleg a legjobb barátnője mellette áll. Én eddig úgy éreztem Juci az, de azzal a fiúval akit múltkor mesélt nagyon összejöttek, és szinte állandóan együtt vannak. Szóval igazából magamra maradtam. Az volt a tervem, hogy a hétvégén ki sem mozdulok otthonról, bezárkózok a szobába és az evésbe folytom a bánatom. Dáviddal péntek délután találkoztunk, már gyanus volt, hogy nem akart átjönni, és egy mindkettőnknek közeli helyre mondta, hogy találkozzunk ott. Hát ahogy elváltunk nekem az első dolgom az volt, hogy beültem a McDonald's-ba és jó ideig ki sem jöttem. Úgy gondoltam nem érdekel semmi, én most felzabálom az egészet. Mindez két Bic Mac menüvel, négy fánkkal, egy almáspitével, és utána még 2 sajtburgerrel majdnem sikerült. Mint ne mondjak néztek is rendesen. Ahogy egymagamban ülök, és csak eszek, eszek és eszek. Talán először kis büntudatom is volt, de úgy voltam vele, most enm érdekel, mindezt megérdemeltem, legalább ennyi örömöm legyen. Sőt enm érdekel semmi és senki csak az ízek, és az evés élvezete.

Még aznap este megpróbáltam otthon is kiűríteni a hűtőt, majd ahogy megfogadtam egész hétvégén ki sme mozdultam a szobából, csak időnként a hűtőhöz, vagy az ebédhez. Anyám próbált kérdezgetni, hogy mi a baj, de ahogy felpaokltam be is vonultam. Vasárnap kérdezte nem-e kísérem el vásárolni, hát a szobámból egy határozott nemmel ezt el si intéztem. Azért végignézve a szobámban most is látom mi megy az elmúlt napokban. Most is sajtos csipszet ropogtatok. Mindenhol csipszes zacskók, csokipapírok, kekszes dobozok, és egyéb mindenféle édességek maradványai. Komplett pizzás doboz, amivel mind egyedül bántam el, egyszóvíle gy szeméttelep maradványai. Csak túl leszek rajta... Esetleg minden megy tovább mint előtte... halvány remény.

Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban és csodálatos volt! Boldog vagyok! Az elmúlt napokban szinte folyamatosan együtt voltam Dáviddal, sőt az utóbbi napokban itt nálam ébredt! ;D

Szóval megtörtént az is! És nagyon csodálatos volt! Gyengéd, figyelemes és nagyon jó volt! Elszálltak az aggályaim, mert az a kis fájdalom eltörpült azok a szuper érzések mellett. :D XD Igazán részletezni azért nem akarom, mert ez mégiscsak angyon személyes és intim dolog, de annyi biztos, hogy az elmúlt napokban közelebb kerültünk egymáshoz. Egész nap velem van, elmentünk valamelyik nap a Westendbe, meg a belvárosban sétáltunk, bemutatott néhány barátjánka is tegnap délután. Szóval úgy érzem nagyon szeret. Sok mindent meg is osztunk egymással, meséltem neki erről a blogról is ahol névtelenül sok mindent leírok magamról. Először kicsit furcsálotta, de megmutattam neki, és azt mondta majd elolvassa. Most is itt van nálunk, igazából itt ül mellettem. :)

Élménybeszámoló következik:

Hol is kezdjem? Volatk szép álomképeim a hosszú hétvégéről, hogy kettesben Dáviddal, esetleg a barátnőimmel töltjük, jól érezzük magunkat, elmegyünk ide oda. De Anyunak is volt egy elképzelése. Ugye nem kell mennie dolgozni három napig, és hogy ez egy jó alkalom meglátogatni a Nagyit aki azért nem a szomszédban lakik és ráadásul egész nyáron nem is láttuk, legalábbis én nem, mert Anyu nyár elején volt nála, de én kibuliztam, hogy ne menjek. Szóval szertefoszlottak az álomképek, próbáltam érvelni ezzel azzal, a válasz csupán az volt, hogy a barátnőimmel egész nyáron tudtam találkozni amikor csak akartam, hiszen egész nyáron nem csináltam semmit, ezután megemlítettem Anyunak, hogy Dávid is jöhetne velünk, de szerinte még túl korai, és ha hosszabb távon is együtt leszünk, lehet ilyesmiről szó. Szóval csak kettesben, irány egy Somogy megyei kis falu, persze majd ott lesz mindenki, anyám testvérei, a Nagyi, unokatestvéreim. Igazából ez mind hidegen hagy. Egy dolog van, ami mégiscsak felelkesített egy kicsit, és amiben végül nem is kellett csalódnom, az ilyenkor szokásos kaja dömping.

Pénteken már reggel elindultunk, hogy a nagy tumultust és dugókat kihagyjuk, megemlítettem, ha amúgyis arra megyünk ugorjunk kicsit le a Balatonhoz, és álljunk meg ott. Erre az volt a válasz, hogy kizárt dolog, ilyenkor mindenki oda megy, és hatalmas tömeg lesz. Szóval lassan vége az idei nyárnak és Balaton nélkül, számomra legalábbis. A kocsiban majd eluntam magam, nem igazán álltunk meg sehol, nekem néha melegem volt, néha úgy éreztem alig haladunk, az elején még beszélgettünk kicsit, aztán csak csöndben ültünk, és néztem az egysíkú egyhangú tájat. De csak leértünk.

Már ott volt mindenki, Anyunak van egy huga és egy báttya, utóbbinak egy fia és lánya- ugye az unokatestvéreim, mindketten felnőttek már és családjuk van. Nagynénémnek és férjének meg egy 16 és egy 14 éves lánya, de elég maguknak való scajok. Évente max kétszer háromszor látom őket, ugyhogy sok közös témánk nincs. Teljesen semelgesek számomra. Így ott volt a nagy család. Megvolt a szokásos, de rég láttunk mi van veled rész is. Külön imádom, inkább már nem is mondok semmit, mert ha elkezdenék mesélni úgyis mindig az van, hogy látom a kérdezőn, hogy egyáltalán nem érdekli, csak illemből megkérdezte, és alig várja, hogy továbbálljon, vagy szó nélkül tovább is áll. Úgyhogy csak az ebédre koncentráltam. Jól is tettem, mert mint mindig nagynéném és Nagyim kitettek magukért. Isteni húsleves volt, közben mindenki mesélte, hogy erre meg arra volt nyaralni, Anyu persze csak hallgatott, szabin sem igazán volt egész nyáron. Én is voltam kétszer strandon, meg voltunk a Margit-szigeten és ennyi volt a nyaralás. Mindegy inkább nem panaszkodom. :) Szóval a szokásosan finom levest követte a főfogás. Köretnek volt francia saláta, rizs, krumplipüré, mindez rántott húshoz, meg fűszeres sültcsirkéhez. Nagybáttyámék hoztak kacsasültet is, úgyhogy nem volt hiány semmiben. Próbáltam mindenből enni, de amikor kiderült, hogy van töltött paprika is, nagyon ritka ez velem, de nemet mondtam, tudva, hogy milyen sütemény áradat lesz, amire tuti nem tudok nemet mondani, és annyit akarok enni amennyit csak tudok. A megérzésem nem csalt. Mi vittünk lekváros teasüteméyneket, meg mini linzereket, ishlereket. Valaki krémest hozott. És ezen felül Nagyi csinált iszoynat sok fánkot, meg zserbót. Ez nekem maga volt a mennyország! Süti-süti hátán! Az biztos, hogy teleettem magam, mert egyszercsak úgy éreztem nagyon feszít a hasam, és a nadrágom is majdnem szétrobban úgy feszül. Szóval degeszre tömtem magam. Fel sem nagyon bírtam állni az asztaltól. Persze próbáltam ügyelni rá, hogy ez ne tünjön fel senkinek. A többiek kitalálták, hogy menjünk el sétálni, hát csak ez hiányzott. Mondtam, hogy nekem nem igazán van kedvem, persze győzködött mindenki, hogy jót tesz egy ilyen edéb után. Hát nekik lehet, nekem biztos nem...

Végülis nem lett belőle semmi, mert más is inkább maradt, persze nekem nem volt kedvem senkivel elvonulni, és dumálgatni a angyszobában vagy az udvaron szóval besurrantam az egyik kisszobába, ahova Anyu is berakta a cuccainkat, és elfeküdtem kicsit pihenni. Bár alvás nem lett belőle, a pocakom nem hagyta. Tele volt, feszített és kemény volt. Felpuffadtam vagy mi a fene, szóval bárhoyg feküdtem, mindenhogy nyomtam, nem éreztem igazán jól magam. Igen sikerült ismét túlennem magam.

Aztán csak jobban lettem és előmerészkedtem, persze igazán senkinek sem hiányoztam. Nagyából visszaért mindenki, kinnt voltak, kávéztak ilyesmi, unokatestvéreim gyerekei zajongtak, rohangáltak az udvaron, én meg meglepetten tapasztaltam, hogy nincs olyan meleg mint gondoltam. Azon tanakodtam, hogy bekapjak-e valamit, de inkább úgy voltam, hogy nem kockáztatok, nem akarok hányni, úgyhogy várok vele. Leültem a többiekhez, hallgattam a számomra semmit mondó beszélgetést. Aztán megkérdezték, hogy mi a tervem érettségi után. Én felvázoltam, hogy fogalmam sincs. Esetleg továbbtanulok, de még azt sme tudom merre szeretnék. Anyu megjegyezte kedvesen, hogy nem érdekel engem semmi. Jó talán van benne valami. Aztán Nagyim félrehívott, és igazából felköszöntött szülinapom alaklmából, és elmondta nagyon örül, hogy lát, és reméli nagyon jól avgyok és minden oké. Örültem a gezstusnak bár nem értettem, miért kellett így félrehívni, és miért nem lehetett mindenki előtt. Meg, hogy a többi rokonom miért feletkezik meg minden évben a szülinapomról. Hátha így eszükbe jutna. Nem mintha én bárkit is fel szoktam volna köszönteni a tágabb családból... Késő délután aztán lassan kezdett mindenki elindulni hazafelé. Kivéve mi, mert mi akik legmesszebbről mentünk, csak szombat délután indultunk haza. Anyu Nagyival a nagyszobában, én pedig a kisszobát kaptam meg éjszakára, ahol délután is lepihentem. Igazán nem szeretek ott lenni, olyan fura régi az egész. A levegőben érezni valamit, a falak, a képek falakon, a kis porcelánok, mintha egy másik világ lenne, egy másik, nem az én világom... És igen, szó szerint a levegő is más a házban, szokatlan, fura és kicsit ijesztő is. Pedig gyerekként voltak nyarak amikor hetekig voltunk lenn báttyámmal, és mégis annyira megváltozott, akkor szerettem, talán, hogy nem egyedül, ahnem tesómmal voltam, akit imádok. És most pedig messze van. Hívtak, hogy menjek át TV-zni a nagyszobába, de nem volt kedvem, nem volt kedvem semmihez. Főleg, hogy nemsokkal előtte Anyu négyszemközt megjegyezte, hogy egész nap olyan unott voltam, nem szóltam senkihez, és távolságtartó voltam mindenkivel. Most őszintén? Idegenek számomra, pedig elméletileg a családom.

Kicsit feküdtem gondolkodtam ezen és egyéb dolgokon, majd feltűnt, hogy lassan éjfél. A másik szobából sem hallottam már a TV-t. Először kimentem WC-re, majd visszafelé besurrantam a konyhába, és gyorsan észrevétlenül betömtem néhány süteményt, ami csak belém fért hirtelen, majd visszaosontam a szobába mielőtt még felkelne valaki. Egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni magamnak ha sütit tudok a közelemben. Öreg hiba, együtt kell élnem vele...

Szerencsére nem jártam úgy mint délelőtt, csak kellemes telt érzés töltött el. Úgyhogy nagyon jól el is tudtam aludni. Reggel pedig finom friss bundáskenyér várt. De az igazi meglepetés ebédkor volt. Torta és meglepetés! Igazi szülinappal készült a Nagyim! Nagyon meglepett és nagyon örültem neki. Így elmondhatom, hogy végül nem bántam meg, hogy lementem, sőt örülök, hogy nem bújtam ki alóla. Kaptam egy szép pohárkészletet, egy doboz csokit, meg némi pénzt. Ezután hármasban töltöttük a délután sok minden szóba került még az indulásig.

Na szóval ez a bejegyzés most nagyon személyes lesz. :) Igazából csak rólam és számomra legkedvesebb tevékenységről, az evésről fog szólni. Azokról az ízekről, és az érzéki élményekről, melyeket a napokban éltem át. :) És mindezt úgy mesélem el, hogy leírom egy napomat, de úgy, hogy a középpontban az evés és az ízek kavalkádja fog állni. Mindez mondjuk legyen a tegnapi napom. :P

Szóval hol is kezdjem. Tegnap reggel reggel olyan 8 körül keltem fel. Anyám már elment dolgozni, én kimenetm a konyhába, hisz mint oly sokszor tegnap is arra ébredtem, hogy már nagyon éhes vagyok. De csak úgy bugyiba és egy szál topban. :P Kinyitottam a hűtöt és körülnéztem. Találtam előző napról sültkrumplit és rántott húst, kivettem hozzá még sajtot, majonézt és paradicsomot, gazdálkodva azzal ami van. És persze egy túrórudit, egy nagy phár epres joghurtot, két banánt és tejet. A reggeli utáni desszertnek. :) Sajnos a sültkrumpli és rántott húst tipikusan az a kaja ami másnap újra melegítve mikróban már egyáltalán nem ugyanolyan jó, de azért még finom így is. Szóval a krumpli rég enm volt oylan jó ropogós, inkább nedves és olajos, a hús panírja is vizes, de attól még nagyon jól esett. A krumplit jól meglocsoltam majonézzel, imádom, és az ízeket csak fokozta a paradicsom és sajt. Imádom ahogy találkoznak az ízek a számban, ahogy megrágom és szétbomlik az étel, aztán ahogy lenyelem és jön az újabb falat. Nem túlzok ha azt mondom egész nap tudnék enni! :D

Aztán amikor végeztem, jött a két banán és a tej, de mindez a turmixgépbe, és most ugyan fagyi nélkül, mert sajnos elfogyott, de így is isteni íze volt, ahogy végigfolyt a nyelvemen. Miközben ezt ittam és enkiálltam a joghurtnak már bementem a szobámba és leültem a számítógépem elé. Többek közt megírtam a tegnapi blogbejegyzésem. :)

Anyám még előtte lévő nap csinált túrós tésztát, csak éppen tejföl nem volt otthon úgyhogy rám maradt, hogy kimenjek a boltba. Lezuhanyoztam, felöltöztem és ki is mentem. Aztán a boltban vettem pár csokoládét is, de amit nem tudtam otthagyni az a hűtőpultban volt a tejföl alatt. A kedvencem! Maga a mennyország! Egy nagy tál somlói! Tudtam, ezt nem hagyhatom ott! Mindennek a netovábbja, az ízek hamisítatlan legtökéletesebb egyvelege! Egyszerűen fenséges! Imádom! Amit soha nem tudnék megunni, és amit örökké tudnék enni, az nem más mint a somlói galuska! :D Szóval alig vártam, hogy enkiállhassak a királyi ízeknek. A vaníliás és csokis krém, haogy hidegen átáztatták a piskótát, apró dió darabokkal, az enyhe rum ízével, és jó adag tejszínhabbal a tetején! Nyam-nyam-nyam... :) :P

Délután úgy volt, hogy találkozom Dáviddal és elmegyünk valahová, Margit-szigetre, vagy a Gellért-hegyre, de az utolsó pillanatban lemondta, mert álítólag valami haverjával már megbeszélték, hogy összefutnak csak elfelejtette, és enm szeretné lemondani. Hát kicsit megharagudtam rá, hogy fontosabb neki holmi haver, mint én, de mindegy, egy fene. Felhívtam Jucit van-e valami programja. Nem volt, úgyhogy kimentünk a Duna-partra sétálni. De nem térek el a fő tárgytól. :P Nálunk a környéken nyílt egy új büfé, és gondoltam kipróbálom. Végignézve a választékot csak ámultam, óriás, meg dupla hamburger, iylen meg oylan változatok, mindennel, szokásos gyros pitában, vagy tál. De ami igazán megfogott, az az óriás gyros volt, nagyobb pitában, amibe a szokásos zöldségek és öntetek mellé egy kis sültburgonya is helyet kapott. Azonnal döntöttem. :) Bár enmcsak méretben, árban is dupla akkora volt, mint a hagyományos, azt mondhatom maximálisan megérte. És a hús is nagyon finomra volt elkészítve, ez sajnos nem minden helyen sikerül, de itt maximálisan elégedett voltam mindennel. A jól átsült ropogós hús, a szokásosan finom öntet, az enyhe, de mégis csípős íz, és a sültkrumpli így együtt első osztályú volt! Mikor Juci elé értem el is meséltem neki, és mondta ha legközelebb felénk jár majd kipróbáljuk.

Beszélgettünk, ettünk egy fagyit. Meséltem neki, hogy mi a helyzet velünk, és nagyon örül, hogy úgy néz ki összejövök valakivel komolyabban, és hogy milyen jó, hogy boldognak lát. Aztán mondta, hogy a hétvégén a többiekkel voltak bulizni, csak engem nem is íhvtak, mert tudták más programom van, -ez mondjuk kicsit bántott, mert attól még megkérdezheték volna, de mindegy, nem említettem neki- és hogy ott ő is összeismerkedett egy fiúval, és telefonszámot cseréltek, és a héten már találkoztak is, és nagyon szimpi neki meg helyes srác, nem olyan bunkó, mint a volt barátja -osztálytársunk egyébként- és, hogy jót beszélgettek meg sétáltak. Arra jutottunk aztán, hogy a velünk egyidős fiúk, mind bunkók, gyerekesek és hülyék, még úgyhogy nem is érdemes velük kezdeni, csak a pár évvel idősebbekkel. Leültünk a rakparton és már lassan sötétedni is kezdett, én lassan éhes is kezdtem lenni. Juci próbált meggyőzni, hogy üljünk be valahová, vagy menjünk el valami szórakozóhelyre, de mondtam, hogy én enm igazán szeretem. Egyrészt nem igazán iszom, másrészt, szerintem az ilyen helyek tele vannak bunkókkal, meg hülyékkel, vagy ha nem is én mindig kifogom őket. Vagy a beszólogató, vagy a rámenős, vagy a tapizós barmokat. Akiknek ugyan önbizalmuk van, csak éppen nem érteni mire... Úgyhogy én úgy döntöttem inkább haza indulok. ÍGondokodtam, hogy bemenjek-e a McDonald's-ba, de inkább sietek haza, biztos van otthon kaja, és kényelmesebb otthon a jó kis ágyamban, már semmivel sem törődve megkajálni. :) És jól is döntöttem, mert Anyu rendelt pizzát, meg hozott fagyit is. Úgyhogy megtömtem a kis pocakom rendesen elalvás előtt. :P :D XD

Szóval kb ilyen egy átlagos napom. Legalábbis a tegnapi ilyen volt! :P

Nemsokára szülinapom! Pontosan szeptember 5-én! Nagyon várom már. Egyrészt mert hónap végén lesz, hogy Dáviddal már 1 hónapja ismerjük egymást, másrészt 18 éves leszek. Ez egy nagyon nagy dolog. Végre nagykorú leszek! Hétvégén beszéltem bátyámmal, és Ő is haza fog jönni. Várom nagyon, kiváncsi vagyok mivel fog meglepni, nem vitás szeret elkényezetni. Tavaly étterembe mentünk, meg hozott egy gyönyörű táskát meg parfümöket, és ráadásul nagyon márkás dolgokat hoz mindig. Nem tudom meséltem már róla, Ő kinnt dolgozik Londonban már lassan 5 éve, és már logisztikai manager a cégnél, ami valamilyen elektronikai gyártó. Sajnos nem értek az ilyesmihez, pedig már emséltre.

Persze azért ugyanúgy kiváncsi vagyok Anyukámra, a barátnőimre, és Dávidra, hogy tőlük miket kapok! Még kb 2,5 hét...

Szombaton át voltam Dávidnál. Először számára fontos dolgokat mutogatott a gépén ami annyira nem kötött le (zenéket, film bemuatókat, meg minden félét) aztán átült mellém az ágyára, csak néztük egymást, miközben egyre közelebb hajolt, megfogta a karom és lassan gyengéden megcsókolt, csodálatos volt! Aztán újra és újra, nagyon belemelegedtünk, közben simogatott, és érezte rajta, hogy egyre jobban beindul, nem tagadom nekem is nagyon jó volt. Most is megborzongok ha csak belegondolok. Nem tudom mikor szeretne lefeküdni velem, mert erről még egyáltalán nem beszéltünk. Gondolom, hogy Ő már volt lánnyal, de én még szűz vagyok. Ezért kicsit félek a dologtól, de Jucival erről már beszélgettünk régebben is és neki pl azt mondta alig fájt és nagyon jó volt. Úgyhogy reménykedem, hogy Dávid is biztos oylan srác aki gyengéd,  és fiygel a másikra. Igazából vágyom is már a dologra, meg van bennem egy kicsi félelem is. De már jó lenne kipróbálni ezt is! :)

A napokban kiderült, hogy mégsem hiába írom le napjaimat és gondolataimat, és vannak akik el is olvassák! :) Ez nagyon jól esett.

Ma igazából nem nagyon merek semmit sem csinálni, mert péntek 13 van! Úgyhogy Dáviddal is lefújtuk a mai napot. Vagyis mondtam neki, hogy inkább ma ne, biztos ami biztos nehogy valami baj legyen. Szóval ma ki sem mozdulok otthonról. Tegnap elkezdtem nézni az Odaát című sorozatot ma már a 3. évadnál járok, ráadásul befészkeltem magam a nappaliba a melegre való tekintettel csak egy nagyon rövid kis pamut nadrágba és fehér topban- bár a top már nem mai darab- kicsit szűk! :P 

Aztán ha úgy alakul folytatom a Legenda vagyok könyvet, most a pár napban nem volt hozzá hangulatom és nem vettem kézbe.

Annyira jót reggeliztem! Nagyon kitettem magamért, magamnak csináltam kaját. 3 tükörtojás, szalonnával sült krumplival, mindez majonézzel és mustárral lelocsolva, friss kenyérrel, isteni volt!! :P Utána egy jó banánturmix vanilia fagyival. Bár most a DVD nézéshez magam köré gyűjtöttem egy kis édességet, amit találtam itthon. Pár szelet meg tábla csokoládé, sós mogyoró, lekváros piskóta szelet- imádom! És persze fagylalat. :)

A héten kaptam egy levelet amiben megjegyezte a levélíró, hogy nagyon egészségtelenül élek, és jobban kellene vigyáznom és figyelnem az egészségemre. Hát sokszor gondolkodom ezen magam is mert a világ az emberek felé azt közvetíti, hogy a túlzásba vitt falánkság és elhízás nagyon rossz. De miért? Miért rossz mindig az amit az ember jónak érez? Én imádok enni! És ez még hagyán, de sokat! Egyszerűen ha elkezdek enni, valami nagyon finomat, egy jó sütit, vagy hamburgert, egy tányér spagettit, mindig többre és többre vágyom, maga az evés és az ízek ami lázba hoz, és amíg tart addig minden oké, de ha végeztem vele akkor már megint újra érezni akarom a számban az ízeket és egyszerűen mégtöbbet akarok! Vagy abból vagy esetleg másból. És addig nem csillapodik mindez a vágy amíg nem tömöm degeszre magam. Aztán utána van amikor akár órákig eszembe sem jut, de ez nagyon ritka, sokszor már fél vagy egy óra múlva újra kívánok valamit, és nem csak kívánom, éhesnek is érzem magam. Holott nem szabadna annak lennem, mert úgy tudom az emésztés akár órákig is eltart. De ha ráadásul még meg is látok valamit amit ismét megkívánok, akkor ha éppen akkor ettem és dugig vagyok akkor is ha törik-ha szakad magamba eröltetem.